Nemzeti konszenzust – de hogyan?

Sütsch Imre, Svájc (civil levelek)

Szép és nemes, hogy új köztársasági elnökünk a gyűlölködés megfékezésére és a „kiegyezésre” törekszik. Ez szép és nemes, de vajon kivihető-e, és elérhető-e ez a cél?

A valóság az, hogy a baloldal már abban is kételkedik, hogy demokráciának nevezhetjük-e még, ha egy párt – ugyan legális választás útján – kétharmados többséget tud szerezni. A baloldal abban is kételkedik, hogy demokrácia-e még, ha a kétharmados többség új, saját felfogásának és ideológiai beállítottságának megfelelő törvényeket hoz. De a baloldal szerint még ennél is rosszabb, hogy mindez az ellenzék megkérdezése nélkül történik. A kérdés csak az, hogyan lehet egy ellenzéket a törvényhozásba bevonni, ha javaslatok helyett inkább kivonulnak a parlamenti ülésteremből, és csak kívülről, de annál hangosabban rágalmazzák és ócsárolják az Orbán-kormányt, miközben arról panaszkodnak, hogy Magyarországon nincs szólásszabadság.

Lehet egyáltalán egy ellenzéket komolyan venni, ha annak reprezentatív vezetője magáról állítja, hogy reggel, éjjel meg este hazudik, aki bűncselekményeiért csak azért nem elítélhető, mert azok elévültek, és akinek – másoktól ellopott – diplomamunkája csak úgy eltűnik, és azt ő még keresni sem hajlandó. Hogyan lehetne itt egy nemzeti konszenzust elérni? Még mindig nem tanultuk meg, hogy létezik egy emberfajta, amelyik szép szóval nem kezelhető?