Soha nem látott mennyiségű területért felelős az Emberi Erőforrások
Minisztériumára átkeresztelt humán csúcstárca hétfőn hivatalba lépett
vezetője. Balog Zoltán lényegében hét tárcát vezet, elődjével, Réthelyi
Miklóssal szemben hozzá tartozik a korábban általa még államtitkárt vitt
társadalmi felzárkózás, valamint az egyházi kapcsolatok ügye. A
miniszter a Magyar Hírlapnak nyilatkozott egyebek mellett arról, hogy az
eddig bejelentetten túl legalább két államtitkárság élén tervez még
cserét, ahogy arról is, kiáll a pedagógus-életpályamodell 2013-as
bevezetése mellett, de csak akkor, ha azt hazánk gazdasági fejlődése
lehetővé teszi.
– Tulajdonképpen hét tárca tartozik immár az emberi erőforrásokért
felelős miniszter alá. Csak az egyik, de talán az egyik legfontosabb az
oktatás ügye. Ennek kapcsán a legtöbb kérdőjel az elmúlt időszakban a
2013-ra ígért, bérfejlesztéssel is járó pedagógus-életpályamodell
esetleges csúszása miatt merült fel. Új tárcavezetőként mit tehet ez
ügyben?
– Leszögezném, nem feladatom minden területen jobbnak
lenni, mint az illetékes államtitkárok. Ők ugyanis, ahogy például a
német rendszerben mondják, kvázi államminiszterként dolgoznak. Ezt a
titulust az uniós elnökségünk idején rá is írtuk a névjegyükre – kaptunk
is érte kritikát az ellenzéktől. Tehát ők felelnek a különböző
szakpolitikákért, az én dolgom az, hogy összehangoljam az érdekeket,
jogokat, vagyis a részt az egész perspektívájával. Visszatérve a
kérdésre, a minap kijöttek az új GDP-adatok, amelyek hazánk esetében
csökkenést mutatnak. A rossz hír nem okozott különösebb meglepetést, a
gazdasági kormányzat már korábban jelezte, az esztendő első fele
visszaesést hozhat, míg a másodikban futhat fel úgy a növekedés, hogy
abból lehessen egyáltalán valamit továbbadni. Csak azt lehet ugyanis
szétosztani, amit megtermelünk, és nem azt, amit hitelbe felveszünk. Ezt
nehéz elfogadni, hiszen korábban a jövőt felélő, hamis kompromisszumok
voltak érvényben. Bár az állam nem tudott komoly perspektívát
biztosítani az adott társadalmi rétegnek, azért odalökött néha egy
kisebb összeget, mondván, elleszünk valahogy, mondjuk segélyekkel. De
most megérkeztünk az út végére, nincs tovább. Tehát amennyiben a
gazdaság teljesítőképessége lehetővé teszi, jómagam is Hoffmann Rózsa
államtitkár oldalán, vagyis a tanárok oldalán állok, de számolni kell
evvel a korláttal. A különböző foglalkozások között vannak olyan
szolgálatok, amelyeken keresztül az állam eljut a polgáraihoz, ad nekik
valamit, oktat, rendet tart vagy gyógyít. Akár egyfajta „hivatásrendnek”
is nevezhetnénk ezt: tanárok, rendőrök, bírák, közigazgatási
szakemberek. Azok számára, akik ilyen területen tevékenykednek, külön
megbecsülést kell biztosítani, ugyanakkor az elvárások is nagyobbak
velük szemben.
– Az előd, vagyis a Nemzeti Erőforrás
Minisztérium az elmúlt évtizedekben is példátlannak mondható
strukturális átszervezésekbe fogott, és nem csupán az oktatás terén. Úgy
tűnt azonban, ezeket nem mindig sikerült a társadalom felé bemutatni,
megmagyarázni. A kommunikáció terén tervez-e változást?
–
Megvédeném az előző vezetést e tekintetben. A kormányzati ciklus első
felében valóban szinte az összes rendszert, ha úgy tetszik,
„felforgattuk”. Nem azért, mert a kétharmad révén megtehettük, hanem
azért, mert nem működtek jól. Az átszervezések miatt ugyanakkor joggal
érezhették úgy sokan, hogy bizonytalanná vált a helyzetük. Ezt
elismerem. Most eljutottunk oda, hogy az átalakításokkal megcélzott
embert és emberi közösségeket állíthatjuk a középpontba, nem az
intézményt. Megjegyzem, az ezt tükröző átnevezés nem kerülhet
többletköltségbe. A kormányfő, aki a minap ellátogatott a miniszteri
értekezletünkre, azt mondta, hogy a nagy minisztériumon belül fel kell
számolni a „szaktárca-sovinizmust”, vagyis azt a hozzáállást, hogy az
egyik államtitkárság a másik rovására harcol ki a maga számára
forrásokat. Egységben kell látni a megoldásra váró feladatokat, s ez
végeredményben mégiscsak az ország újjáépítése. Mindezt természetesen
kommunikálni is kell a társadalom felé. Ehhez hozzátartozik az
átláthatóság, illetve az igazságosabb elosztás igénye.
– Tény,
a tárcánál lévő valamennyi terület sok pénzbe kerül. Gondoljunk csak az
egészségügyi dolgozók meghirdetett béremelésére, amelynek fedezete
kapcsán többen kétségeket fogalmaznak meg. Erősebb érdekérvényesítés
várható öntől a kabineten belül?
– Ezt vitatom, szerintem
éppen ez a minisztérium felügyeli azon területeket, amelyek hozzák a
pénzt. Hiszen emberi erőforrás nélkül a gazdaság nem működőképes, ezért
erre szánni valódi befektetés. Mondok egy példát: ha egy cigány vagy nem
cigány magyar, lecsúszott családból származó gyermekének nem lesz
kötelező hároméves korától óvodába járnia, hatévesen iskolaéretlen lesz,
ezért kisegítő képzést kell neki biztosítani, majd később nem végzi el
időben a nyolc osztályt, sőt vélhetően szakmája sem lesz. Jó eséllyel
élete végéig a szociális rendszert terheli majd. Ez kerül majd nagyon
sok pénzbe. Azt mondom, inkább építsünk óvodákat, azzal később az állam
csak nyerhet. Egy kormánynak minimum közép-, de inkább hosszú távra kell
terveznie, hiszen a nemzet fennmaradása a cél. Vagyis ebből a
szempontból mi hozzuk a legtöbbet az országnak, még ha tényszerűen ma
inkább – csúnya szóval – visszük is a pénzt.
– Amiből a gazdasági mutatók alapján jelenleg nincs túl sok.
–
Valóban, viszont eközben Magyarország hihetetlen erőforrásokkal bír,
csakhogy ezeket nem használjuk ki, mert mindenki arra fókuszál, ne a
másiknak, hanem magának szerezzen minél többet. Néha úgy tűnik, itt
mindenki áldozat, miközben dolgozni csak kevesen akarnak. Természetesen
harcolni fogok azoknak az embercsoportoknak, hivatásrendeknek az
érdekeiért, amelyek nélkül nem tudunk boldogabb ország lenni. Az
egészségügyi béremelés jelentős része egyébként már biztosított.
Megemlíteném a gyógyszerkasszát, amelyben több tízmilliárdot sikerült
úgy megspórolni, hogy egy fillért sem terhelünk a betegekre. Tehát
igenis akad tartalék a rendszerben.
– Elképzelhető, hogy kórházbezárásokkal növelné a kormány a pénzügyi mozgásterét?
–
Eddig sunnyogott az állam, mert nem tisztázta, kinek a dolga pontosan a
gyógyítás – vagy akár az oktatás – finanszírozása. Most egyértelműen
lefektettük: az államé. A nagy átalakításokba úgy vágtunk bele, hogy
közben iszonyatos gondok vannak a gazdasággal, a versenyképességgel. Ez
egy óriási vállalás, ha úgy tetszik, erkölcsi döntés. Ugyanis a
kétharmadunk rovására csináljuk. Nem arra használjuk a hihetetlen
bizalmat, hogy magunkat még négy évre bebiztosítsuk. A saját politikai
elitünket is megfeleztük. Ami a konkrét felvetést illeti,
funkcióváltások, átszervezések lesznek, a hatékonyság és a
színvonalnövelés végett ezek elkerülhetetlenek, de bezárásokra, remélem,
nem lesz szükség.
– Államtitkárként eddig önálló területet vitt. Mi lesz a társadalmi felzárkózással?
–
Úgy tartottam tisztességesnek, ha ebben az ügyben először a
legfontosabb szövetségesemmel ülök le beszélni. Farkas Flórián, az
Országos Roma Önkormányzat elnöke szerintem bölcs döntést, egyúttal
áldozatot is hozott, amikor nem vállalta az általam felkínált
államtitkári posztot. Azt mondta, őt a sajátjai választották, marad a
helyén. Ezért, miután az elmúlt két évben nagyon jó csapat alakult ki
körülöttem, úgy határoztam, miniszterként továbbra is „adom az arcomat
ehhez” a számomra rendkívül fontos területhez, a lényegesebb döntéseket
továbbra is én hozom meg. Tartom, az egyik legsúlyosabb probléma
jelenleg a cigányság, illetve a lecsúszott társadalmi rétegek
felemelése. Nemzeti ügy. Ha ebben nem lépünk, előbb-utóbb az egész
országnak nagyon rossz lesz. Amennyiben viszont ezt a területet
miniszteri szintre emeljük, annak üzenete van, ráadásul a téma politikai
érdekérvényesítése a kormányon belül erősödhet. Ahhoz a minisztériumhoz
került ugyanis, amelynél valamennyi, a társadalmi felzárkózásban
érintett részterület megtalálható. Egyelőre ebben a felállásban
folytatjuk, majd meglátjuk, jól működik-e.
– Összesen hét államtitkárságról van szó. Van kedvenc?
–
Az előbb taglalt terület. Ugyanakkor az egyházakkal való
kapcsolattartás terén is évtizedes tapasztalat van a hátam mögött, az is
különösen fontos számomra.
– Valóban, az új tárcához került a
felekezetek ügye is, ráadásul ezen a poszton csere is lesz, Szászfalvi
Lászlót Hölvényi György váltja. Szemléletváltást is jelent az új
államtitkár?
– Egyfajta választ is próbálunk adni ezzel az
egyházügyi törvényt ért külföldi támadásokra. Persze nem mindegyik volt
jogos és értelmezhető, de Daniel Cohn-Benditével ellentétben mondjuk az
Európai Bizottság kifogásait illik komolyan venni. Ez a téma egyébként
lényegét tekintve inkább arról szól, amiről az alaptörvény: sikerül-e
helyreállítani azt a világos értékközösséget, ami Európát naggyá tette. A
közös jövőnkről van szó, ezért meg kell erősíteni a keresztény
alapokat. Nem a saját jogszabályunkat kell tehát elsősorban védenünk.
Hölvényi Györgytől, aki a néppárti Robert Schuman-alapítványtól jön
haza, egyébként a Barankovics István Alapítvány egyik létrehozója volt,
és komoly nemzetközi kapcsolatrendszerrel bír, ennek a mentalitásnak a
további erősítését várjuk. A család, az élet védelme kapcsán európai
léptékű értékvitát robbantott ki a második Orbán-kormány. Helyt kell
állnunk.
– Lesznek további személycserék?
–
Egyelőre csak az említett váltás mondható biztosnak. Újdonság lesz még
az uniós források, támogatások szervezéséért felelős miniszteri biztosi
pozíció létrehozása. Még egyeztetnem, beszélgetnem kell bizonyos
emberekkel, de jelenleg úgy látom, további két államtitkárság élén
biztosan lesznek változások.
(Kacsoh Dániel, Stefka István - Magyar Hírlap)