A magyar munkáshoz
Aki ezeket a sorokat írja, éppen úgy tele van a szociális megújulás vágyával, mint te, magyar munkás. Az élet gazdasági megalapozását éppen úgy nem engedi semmiféle frázissal elsikkasztani, mint te.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx (TÖRLÉS)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Mert értsd meg jól, a középosztály még millióval több nyomorúság árán proletár, mint te, magyar munkás. És, hogy az életküzdelemben még nem vagytok egy táborban, az nagyobb részben nem a te hibád, hanem a középosztályé.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx (TÖRLÉS)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
De mégsem voltál olyan nyomorult. Mert te szervezkedtél, te egyetlen eltiporhatatlan erővé adtad össze az eltiporható kis erőket, disciplina alá rendelted magad, hogy hatalom legyen az akaratod, s kerested az új világ emberi dogmáit. És ebben te voltál a jobb hazafi, az építőbb magyar.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
(A cikk így jelent meg, a korabeli cenzúra brutális törléseivel.)
(TÖRLÉS)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Ha a középosztály a te példád szerint szervezkedett volna történelemirányító hatalommá, a háború elvesztése nem jelentette volna Magyarország szétrablását, s az idegen zsebrákok diadalát. Helyes nézőpontból nézve a dolgokat, meg lehet állapítani, hogy a szerencsétlen középosztálynak súlyosabb vétke volt az elkövetkezett katasztrófa, mint neked, magyar munkás.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx (TÖRLÉS)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
És itt ért el a történelmi tragédia. Megtagadtad a vért és a földet, a történelem két halhatatlan erejét. S a megtagadott föld és vér rettenetes bosszúja volt az, hogy diadalod napjaiban egy idegen vér földszerzésének vak eszköze lettél. Győzelmed teljességében semmit sem szereztél magadnak. Forradalmas szocializmusod egy idegen infámis kapitalizmus megnőtt ereje lett. Harcod az emberi gondolat világosságának uralmáért egy kultúrgyilkos törzsbabona világuralmi törekvését segítette elő. Nemes vágyad: egyesülni a dolgozó emberiséggel egy kannibál morálú ázsiai törzs szadista imperializmusának adott erőt. Tiszta rajongásod a munka után megölte a munkát, szent békevágyad egy egyetemes marcangolás véres csataterévé tette a családot, az utcát, a várost, a mezőt, a falut, a megcsúfolt ország minden talpalatnyi földjét. Oh, de tragikus csőd volt a te uralkodásod, magyar proletár! Te véres fejjel álltál a fronton: a zsidó uszított. Te végrehajtó kar voltál: a zsidó harácsolt és osztozkodott. Te gerstlit ettél: a zsidó pezsgőzött és libán hízott. Te füttyszóra engedelmeskedtél; a zsidó heccelt és parancsolt. A te feleséged, a te gyermekeid templomába lődöztetett a zsidó; a zsidónak pászkaliszt és húsvéti bor járt ki a héber szovjettől a legnagyobb nyomor és a szesztilalom idején. Te szolga lettél, kinek pisszenni sem volt szabad, és nem merted keserű megcsalatásod éjjel a feleséged fülébe súgni: a zsidó uralkodott. Milyen szégyenletes vereséged volt a győzelmed, magyar proletár!
Pedig milyen könnyen észrevehetted volna, hogy csak eszköz vagy egy vér szerint kapitalista és imperialista faj ravasz hódításában. Ők visítoztak neked a kapitalizmus ellen, de jóakaró hallgatással takarták el a kapitalizmus leggazabb banditáit: a hadseregszállítókat, nehogy a proletárok milliói jogos ítéletben részesítsék őket. Ők ordítoztak a füledbe a "vallási téboly" ellen, s "nem kell pap" címen diadalt rikoltanak, ha egy meghalt proletár pap nélkül tér meg a kenyéradó földbe. De sohasem látod azt, hogy "nem kell rabbi" hírt közölnének, de másra viszik a beszédet, ha kultúrgyilkos ős szektájuk otromba babonáit ostorozod. Az nem "sötét középkor ", az nem "papi hazugság", annak pászkalisztet szerez Szamuely. Ha te magyarnak mondod magad, ha fajod iránt felhalványlik egy szánalom lelkedben: vad nacionalistának kiált. Ő, ha Galíciában megpofoznak egy zsidó rablót, világégést kiált a világ öt sarka felé. Az, hogy a magyar proletárok ezrei hulltak hiába a vörös fronton, az egyszerű proletárkötelesség volt. De ha egy zsidó szélhámos megkapja a maga megérdemelt büntetését, pogromot rikácsol és végignyöszörgi a világ hatalmait. Az, hogy Magyarország testét a munka, a szenvedés, a kultúra minden joga ellenére szétrabolták, neki mindegy, mert a határok őt nem érdeklik. De próbálj csak a Lipótváros vagy Terézváros dús harácsolásából visszavenni valamit, olyan bojkottot üvölt össze ellened, hogy belepusztulsz.
Ó, magyar munkás, magyar proletár! Ha a összeomlás után elkorbácsoltad volna magadtól a zsidó imperializmus vad csahosait, és azt mondtad volna a magyarságnak: Méltatlan uraink halálba vitték a magyarságot, most én veszem kezembe a történelmet, gyere, nyomorult középosztály, tedd bűneid jóvá azzal, hogy segíts nekem egy új jövő alkotásában. És odaállítottad volna a magyar katonát a határokra, hogy védjék a munka s a szociális újjászületés Magyarországát. Az erő elől visszahökkent volna a rabló idegen, s nem vették volna el a magyar proletár fáját, kövét, ércét, üvegjét, földjét, millió munkaalkalmát az idegen kapitalizmus kalózai.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx (TÖRLÉS)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Mennyivel többet tudtál volna alkotni magad és az emberiség számára, ha magyar tudtál volna lenni, milyen igazán irányító hatalom volnál most, ha nem akartál volna elnyomó hatalom lenni.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
És az átabota, szerencsétlen középosztály,
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
hű bajtársad lett volna az új élet fölépítésében. Mert ezt meg kell jegyezned: ezt a mozaikra tört, szolgává éheztetett, s mégis annyi szellemi kincset jelentő középosztályt a te szervezett erődnek kell fölemelnie, s a történelmi alkotást az új magyar és emberi élet útjára segítened.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx (TÖRLÉS)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Nagy történelmi feladat vár még reád, magyar munkás. De ha te a megismételt bűnökre a történelem egy új fordulatánál megint tévedésed megismétlésével felelsz, akkor megölöd a magyarságot, megölöd magadat, s átjátszod e szerencsétlen országot a legfertelmesebb kapitalizmus és imperializmus: a szíriai hódító kezébe. Hát nagy emberi felgerjedésedben minden jogtalanságra van felháborodásod, csak arra nem, mely a magyart tiporja le? Minden munkát méltányolsz, csak a magyarság ezeréves munkáját engeded pocsékká rabolni? Minden fájdalomra van rokon érzésed, csak a magyar sebeket nem akarod meghallani?
Minden proletárral egynek érzed magad, csak a tízmillió magyar proletár ellen szövetkeznél a világ parazitáival? Vagy egypár ezer pimaszért veszni hagysz tízmillió munkás magyart? Ez az igazságérzeted?
Magyar munkás, nagy zúgással, ezer élettel és ezer halállal közeledik a roppant jövő.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Fogjunk össze mindnyájan, akik az emberi igazság, ez európai kultúra s a munka szent moráljával akarunk építeni.
Azt a jövőt, amely a magyarságnak a legszentebb igazságszolgáltatás, az emberiségnek a legnagyobb nyereség. Ez lesz a te igazi jövőd, magyar munkás!
Virradat, 1921. H. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése