Ady publicisztikája (1905–1906)

Ady cikkei is szükségképpen azzal a gondolati tény-anyaggal telítettek, amelyek a közélet, a napi politika felszínén úsztak. Egységükből kirajzolódik a demokratikus átalakulás sürgetésének legtisztább programja. A polgári publicista legnemesebb hangja szólalt meg Ady cikkeiben.

A mindennapoknak a nacionalizmussal való telítettsége arra készteti Adyt, hogy ismét szembenézzen ezzel a problémával. Nagy írása, A nacionalizmus alkonya (1905), ékesen példázza, hogy ihlették legmagasabb gondolati-művé-{101.}szi szinten Ady publicisztikáját a napi hírek. Ezt a ma is igaz írást a világesemények és magyar gondok együttes látványa érlelte meg benne.

Legtöbb ekkori cikke előkészítője egyben az Új versek előtti pályája legnagyobb publicisztikus remekének: az Ismeretlen Korvin-kódex margójára (Figyelő, 1905) című nagy vallomásának. "A Nyugattal szórványosan már régen elmátkázódtak itt lelkek, Magyarország durva embermatériájából már kicsillant egy sereg differenciálódásra érett és alkalmas molekula." Könnyen felismerhetjük A magyar Messiásokat az Ismeretlen Korvin-kódex margójára e pár sorában. Néhány szava teljesen az Új versek költőjét mutatja: "Akiknek homlokán ott vigyázatlankodik a Gondolat, akiknek szemeiből új érzések máglyája világít, akire rábizonyul, hogy szívesen áldozott az Eszme idegen és ékes isteneinek: az elveszett". Ez az írás mintegy összegezi a váradi küzdő évek gondolatait, felnagyítva a párizsi háttérrel s az 1905-ös év történelmi tanulságával. Kérdései a nemzeti lét vagy nemlét sorsát feszegetik. Ír a párizsi út előtt közvetlenül tudatosult élményéről, a dzsentri kulturális süllyedéséről, s itt van sűrítve a magyar Ugar prózai ősképe is: "... néhány Fáraóé ez az ország, hogy szennyes állati létben tartják a milliókat." A hang folytatódik 1905-ben, stílusban is bizonyítva a gondolati rokonságot. Az egész történelmi korszak, a darabont-idők nagy szerepe éppen az lesz Ady életében, hogy felismeri: bár leltára az úri magyarságról kegyetlenül pontos s ettől csak elfordulni lehet, s habár az erdélyi múlt európai polgári öröksége valóban élő hagyomány, mindennek megvalósítására saját korában is vannak reális erők. Az orosz forradalom nagy tanulságain kívül épp ez viszi a forradalmi demokratizmus útjára, amelynek gondolatai darabont-korszakában érlelődnek. Ezek a hónapok siettetik még erősebben mindenekelőtt A magyar Ugaron, de már A magyar Messiások motívumának a kiteljesedését is.

Az Ige veszedelme (BN 1905) darabont-idejének vitázó vezércikke; ebből egyértelműen kiviláglik: társadalomjavító terveik miatt értett egyet a darabontokkal. Az értelmetlen közjogi harcokkal végre valami alkotó-programot látott szembeállítani. Publicisztikájában messze túlment a darabont-kormány célkitűzésein. Ami ott 67 fenntartásának eszköze volt, Adynál kiinduló pontja lett a teljes demokráciáért vívandó harcnak. 67 és 48 nagy vitájába úgy szólt tehát bele Ady, hogy egyszerűen félretette ezt az annyi jó elmét foglalkoztató problémát, s egyértelműen a szociális gondokra terelte a figyelmet.

Ez az egyik fő vonása Ady darabont-korszakbeli publicisztikájának. S ebből nő ki az a látvány, amely az Ismeretlen Korvin-kódex margójára rótt nyomasztó gondot is feloldani hivatott s képes: a vezető osztályok egymás közötti hatalmi marakodásán túl feltűnik Ady előtt az új Magyarország látomása. Ezt még sem Nagyváradon, sem Párizsban így nem látta. "Ez őrült zűr-zavarban csak egy bizonyos: itt megszületni óhajt a modern, európai Magyarország. És ami kérdés: sikerül-e a gonosz bábák terve? Az a terv, hogy ez ... ne szülessék meg." (A nagy harmónia, BN 1905.) Az új Magyarország jelképe mögött a forradalmi demokrácia eszmevilágát lassan teljes egészében valló Adyt ismerhetjük fel. Az Ignotus könyvéről írott méltatásában és a saját új verseit bemutató írásában (BN 1906) még egyszer határozott kontúrokkal húzta meg kora Magyarországának feudális arculatát. Tisza István is ekkor lepleződhetett le először igazán, bár még nem teljesen, Ady előtt, hisz az általános választójog ellen szavaló feudális kórusból oly erősen hangzott ki a "liberális" Tisza {102.} István hangja, hogy még ellenfelei is tisztelettel adóztak ezért előtte. Ady Janus-arcú darabont-korszakát záró s már gondolkozásának új távlatait is mutató nagy cikke az Uri földrengés (BN 1906) összegezi ekkori útját. Ady központi gondolatát fejezi ki ez a cikk: a címben összegeződő mondanivaló mellett felvillantja Ady itt is az eljövendő osztályharcokat. Így csendül össze 1905 két nagy eseményének zárócikke: a Földindulás és az Uri földrengés. Ady ekkorra megszületett forradalmi demokrata világnézete feloldja minapi szkepszisét.