Nem akart a történelem része lenni - mondja Bánó András, de a kilencvenes évek legelején az Egyenleg című műsorral a kezdődő médiaháború kellős közepén találta magát. A Boross- és Horn-kormány idején egyaránt elnémított hírszerkesztő a legendás műsor huszadik születésnapján mesél múltról és jelenről, közszolgálatiságról és újságírói kiszolgáltatottságról.
- Húsz évvel ezelőtt, közvetlenül a rendszerváltás után jött létre az első független közszolgálati hírműsor. Nem is húzták sokáig, három év sem kellett hozzá, hogy kicsinálják az Egyenleget és készítőit. Ma hogyan emlékezik vissza a kezdetekre?
- A történet 1990 elején kezdődött, ekkor indul a Pálfy G. István-féle Híradó az MTV-n. Egyszer Pálfy megkeresett azzal, hogy vállalnám-e a főszerkesztő-helyettességet. Vállalom, mondtam, de csak ha megválasztanak. Ez volt az első, és egyben utolsó demokratikus választás a Híradónál. 111-ből 104 szavazatot kaptam, így azt gondoltam, ez erős legitimációt ad, elvégre nem Nemeskürty kinevezésétől függök. Ehhez képest csak néhány hétig tartott a nyugalom, a nagy függetlenség. Aztán jöttek a befolyásolási kísérletek. Elkezdték megmondani a riportereknek, hogy kitől mit kérdezzenek. Ez nálunk addig nem volt szokás! Hónapról-hónapra kezdett visszaszorulni a híradós csapatunk, Pálfy emberei kezdtek előtérbe kerülni. Végül Pálfy G. István még a szerkesztői beosztások készítésének jogát is elvette tőlem. Nyáron már betelt a pohár, javasoltam a stábnak, hogy álljunk fel közösen, majd írtunk Hankiss Elemér MTV-elnöknek, hogy nem vagyunk hajlandók Pálfy G-vel dolgozni. Ez volt a Bánó-féle tizennégyek felállása, és ez volt az a pont, ahol a pályám 180 fokos fordulatot vett, amikor bekerültem a történelembe. Nem vágytam rá, az élet így hozta. Hankiss pályázatot írt ki egy esti hírműsorra, amin a Betlen Jani-Orosz Józsi-féle, zömmel rádiós csapattal versengtünk. A pályázat eredményét azóta sem hirdették ki. Már ott lézengtünk vagy fél éve, amikor Vitray Tamás lett az MTV 2 intendánsa. Ő az új műsorstruktúrában a hétórás film előtt akart egy 12 perces hírműsort, ez 1991 tavaszán történt, ekkor indult az Esti Egyenleg, május 6-án.
- A címválasztás is a Pálfy-féle Híradó „kiegyenlítésére” volt célzás?
- Erről hosszasan vitatkoztunk Vitrayval, én a 720 másodpercet javasoltam, de ő húzta a száját. Nekem meg az Esti Egyenleg cím nem tetszett. Azt mondta, hidd el, amilyen rossz a cím, olyan jó lesz a műsor! És be is jött, a műsor is meg a cím is. A műsor nagyon minimális volt kezdetben, az első adásban Frei Tamás egy pauszpapiros háttér előtt állva olvasta fel a híreket, néhány fotót tudtunk bevágni hozzá. Azután kaptunk egy kamerát fél napra, meg három óra vágási időt, ebbe legfeljebb 1-2 riport fért bele. Aztán szép lassan fejlődött a műsor. Példaértékű volt, ahogy a szerkesztőség működött. Óriási diplomáciai munkámba került, míg a Betlen-féle csapatot összehoztam a miénkkel. Kevesen voltunk, tudtam, hogy rendkívül tehetségesek a fiúk, előbb-utóbb ők is műsort szeretnének csinálni. Orosz Józsi, Kereszty Gábor, Obersovszky Péter, Köves Pali, főleg rádiós hírszerkesztők voltak. Lépésről lépésre győztem meg őket, ők meg látták a kezdeti sikereket, és fokozatosan átszivárogtak. Így kialakult egy izmos szerkesztőség. Azért is volt jobb, mint a Híradó, mert hírszerkesztőségi emberekre épült, akik tudtak tömöríteni, már a kocsiban megírták az anyagokat, pikk-pakk összerakták, lényeglátó, új képi megoldásokban gondolkozó emberekről van szó. Frei és Orosz Amerikából, Kereszty Franciaországból hozott be egy teljesen más gondolkodásmódot, új képi megoldásokat. Így jött létre egy Magyarországon is újszerű, CNN-típusú híradózás. Elértük, hogy a néző nem mehetett ki két percre pisilni, mert lemaradt két hírről.
- Vitray viszont nyilván nem akart nyílt háborút, egy ellenhíradót. Aztán le is mondott. Ő is a Pálfy-féle jobbos klikk miatt köszönt le?
Nagyra nőttünk, és borzasztóan kellemetlenné váltunk a kormány számára
Népszabadság - Móricz Simon - Nem, ha jól emlékszem, összekülönbözött Hankissal. Mi meg ott maradtunk anyátlan-apátlan, mondtam is a csapatnak, most már nem köt többé az, hogy csak csendben, csak halkan. Úgyhogy kezdjünk el dolgozni! Ez a házban is népszerű volt, rokonszenveztek velünk a műszak részéről is, ami kulcsfontosságú volt. Így vált egyre inkább valódi hírműsorrá az Egyenleg. Rangja lett. Továbbra is állva mondtuk a híreket, úgyhogy elmondhattuk, hogy ez hírműsor, nem híradó, mert ott ugyebár ülnek...
- Alig vagyunk túl a rendszerváltáson, máris van egy híradó meg egy ellenhíradó. A médiaháború első fejezeténél tartunk. Mennyire volt ez kiélezve akkoriban?
- Mi nem akartuk kiélezni. Tudtuk, hogy bármikor kirúghatnak. Viszont egyre inkább olyan sztorikat csináltunk, amelyekkel megkerülhetetlen lett a műsor. Más is volt, mint a Híradó. Azután Hankiss 1992 januárjában megalakítja az Egyenleg főszerkesztőséget. Ekkor kaptunk saját vágószobát, megkaptuk a tízórás műsorsávot, és 12 helyett 20 perces hírműsort készíthettünk, ami még izmosabbá, tekintélyesebbé, népszerűbbé vált.
- Fénykorában nézték vagy egymillióan?
- A vége felé már igen, de tegyük hozzá, nem nagyon volt még más kínálat... A népszerűségünkben a nagy áttörés az Antall-interjú volt. Radics Péter jóban volt vele, és addig nyüzsgött körülötte, mígnem az egyik MDF országos gyűlésen hajlandó volt interjút adni neki. Látványosan mutatta a legitimációnkat, hogy a miniszterelnök egy Egyenleg-feliratú mikrofonba beszél.
- Ez már a Nahlik-korszak. Annyira azért nem lehettek elnyomva...
- Sőt, Nahlik alatt a műsor kibővült, volt déli és délutáni Egyenleg is. Nagyra nőttünk, és borzasztóan kellemetlenné váltunk a kormány számára.
- Azt a nézők is láthatták. Végül is Pálfy mondta be, thogy az Egyenleg meghamisította a Göncz Árpád kifütyüléséről szóló 1992. október 23-i riportot.
- Az árpádsávos zászlót lengető fiúból lett a balhé. Az az érdekes, hogy ennek akkor nem volt különösebb visszhangja, csak egy évvel később! Emlékszem, Nika Gyuri volt a műsorvezető, felkonferálta a riportot, hogy botrányba fulladt a megemlékezés, kifütyülték a köztársasági elnököt, neonáci fiatalok ordítoztak a Kossuth téren. Bejelentkezett a riporter, mutattuk, ahogy ott lengeti a zászlót egy srác. Egy perc negyven másodperc! A balhé egy évvel később kezdődött, amikor a hatalom (immár a Boross-kormány – a szerk.) elhatározta, hogy a médiaháborúban ellehetetleníti a rádióban a 168 órát, a tévében meg minket. A kazettahamisítási ügy tehát kreált történet volt. Egy év telt el, azután Pálfy és Császár Attila (azóta a Hír TV „forradalmár” riportere – a szerk.) kezdte nyomni, hogy a zászlólengető fiú ott sem volt a Kossuth téren.
- Miért pont ezt, miért pont ekkor?
- Magam sem tudom. A balhé egyik oka viszont az én naivitásom volt. Annyira biztos voltam benne, hogy ártatlanok vagyunk, hogy kiálltam, tessék, itt a kazetta, na, aztán hónapokig ment a vita, hogy akkor most montázs, meg van-e vágva és a többi. Most már látom, annyit kellett volna mondanom, hogy bizonyítsátok be, hogy nem volt ott a zászlólengető. Anno a Kossuth téri botrány után rögtön adásba adtuk az anyagot, úgyhogy olyan kevés volt az idő, hogy még a mai technikákkal sem tudtuk volna trükközni, nemhogy 1992-ben!
- Ezt a belső konkurenciának tulajdonítja vagy közvetlenül a politikának?
- Pálfyékkal mindennapos szakmai verseny volt, amiből azt gondolom, győztesen jöttünk ki. Most volt egyébként az ATV-n Juszt beszélgetős műsorában Pálfy, és azt mondta, van valami titkosított jelentés a kazettaügyről, aminek a feloldása majd „közelebb vihet” évtizedek múlva. Kíváncsian várom. Az akkori hatalom pedig rosszul fogta fel ezt az ügyet. 1945 óta először volt látható az árpádsávos zászló nyilvános rendezvényen. Ez volt a jelentősége az egésznek, és ahelyett, hogy megdicsértek volna, hogy bemutattuk azt, hogy újra megjelent az árpádsáv, de mi majd meggátoljuk, ehelyett az ellenkezőjét választották– tagadtak.
Ahelyett, hogy megdicsértek volna, hogy bemutattuk azt, hogy újra megjelent az árpádsáv, tagadtak
Népszabadság - Móricz Simon - Már javában tombol a Csúcs-Nahlik féle tisztogató brigád a közmédiában, mit hittek, meddig mehetnek el?
- Kezdetben Nahlikkal sem volt problémám, de ezt is a naivitásomnak tudom be. Az Egyenleg annyira független hang volt a kormányhoz képest, sokan mondták nekem, hogy ez így nem fog menni, én meg visszakérdeztem, hogy miért, mit tudnak velünk tenni? Aztán rájöttünk.
- Egy korábbi interjújában azt mondta, „az Egyenleg története az első pillanattól a sajtószabadságért vívott harc története”. A műsor beszüntetése nyilván vereség, morálisan viszont győzelem.
- Dicső küzdelemben buktunk el, mint a szabadságharcaink általában. De nem volt hiábavaló, nem is a politikai, hanem a szakmai vonulata miatt. Az Egyenlegnél a két év alatt száznál több ember dolgozott, a műsor és a készítői a magyar médiára komoly hatással voltak. Volt egy időszak, amikor a médiában mindenki egyenleges volt, aki számított. Ez a csapat a sajtószabadság-küzdelem mellett a média átformálásában is jelentős szerepet vállalt. Ennél nagyobb öröm és elégtétel számomra nem volt, nem lehetett.
- A műsort 1993-ban megszüntették, kirúgták a stábot, munkaügyi perek indultak... Mi lett a vége?
- Nyolc év után nyertem meg a személyiségi jogi pert a Legfelsőbb Bíróságon, a munkaügyi perben is a javamra döntöttek, vissza is kellett helyezniük. De nyolc év elteltével ez már senkit sem érdekelt. A bíróság kötelezte az MTV-t, hogy adjanak nyilvános elégtételt, ezt a mai napig nem tették meg.
- Az Egyenleg megszüntetése után jött a Horn-kormány. Miért nem folytatták?
- Egyfelől folytattuk, mert jött az Objektív, de az nem volt par excellence hírműsor, inkább afféle hírelemző. Az egyenlegesek egy részével csináltam tovább, jöttek új emberek is, főleg a tv3-tól. Ez más műsor volt, de a szellemiséget vittük tovább. És ezt is sikerült nézetté tenni, megvolt a fílingje.
- Aztán ugyanúgy végezte, mint az Egyenleg...
- Igen, az is dicstelenül végezte, 1996 végén Peták István MTV-elnök megszüntette a műsort.
- Megint sikerült rátaposni valakinek a tyúkszemére?
- Én Horn Gyulától többször megkérdeztem, igaz-e, hogy ő állt mögötte. Az biztos, hogy a Tocsik-ügy kiteregetésével kellemetlenné váltunk az MSZP-SZDSZ koalíciónak is. Így megint az történt, hogy hatalmi szóval, valami átszervezésre hivatkozva, megszüntették a műsort.
- Aztán jött az Objektív helyett az Aktuális...
- Igen, de abban nem dolgoztak olyanok, akik korábban hozzám kötődtek. Később megjelentek a kereskedelmi tévék, kettévágták az Objektív/Egyenleg stábot. Egyik fele az RTL Klub Híradóhoz, a másik a tv2 Tényekhez ment. Én meg egyedül maradtam.
- Azért nem unatkozott. Jött a Napkelte.
- Igen, és ez volt a leghosszabb munkám, 1999-től közel tíz évig csináltam. Nagyon jó korszak volt, szerettem. Azután azt is leszalámizták.
- Most az ATV-nél van, együtt dolgozik valakivel a régiek közül?
- Köves Pali itt van felelős szerkesztőként, Kálmán Olga is egyenleges volt, szombathelyi tudósítóként. Ő hívott három éve, hogy helyettesítsem az Egyenes beszédben. Azután több műsorban is szerepet vállaltam, fél éve vagyok a Híradó főszerkesztője. Próbálom azt a légkört megteremteni, ami az Egyenlegnél volt. Persze más ez is, most egy készen kapott társasággal dolgozom, mégis, vannak napok, amikor úgy érzem, az Egyenlegben vagyok.
- Visszatért az alapokhoz, ismét hírműsort vezet.
- Jó hosszú kanyarral, de visszatértem a húsz évvel ezelőtti munkámhoz. Talán sikerül visszahozni valamit azokból az időkből.
- Rossz ómen lehet Bánóval dolgozni, nem tartanak ettől az ATV-nél?
- Remélem, a kivétel erősíti a szabályt, és végre van egy olyan bázis, az ATV, ahol érzem, hogy nagyon bíznak bennem.
- Tűzközelből élte meg a médiaháború első húsz évét. A mai közszolgálati média eseményeit elnézve, lát valami alapvető különbséget?
- Nagy vonalakban ugyanaz megy, mint húsz éve. Eléggé jellemző, hogy az MTV-ben a kurzushoz nem illő műsorvezetőket mind megtalálni a Teadélután című műsorban.
- Mit gondol a mostani leépítések láttán, megismétlődhet, hogy feláll a köztévében egy komplett szerkesztőség?
- Nincs már ott ez az erő. De most komolyan, ki álljon fel? Miértünk még tüntettek, de most kiért tüntetnének? Meg aztán a gázszámlát is ki kell fizetni. Amikor mi felálltunk, át lehetett menni egy másik műsorhoz. Most nincs hova. És ez a legfontosabb. Jó-jó felállsz, és? Hova? Az RTL-hez nem mehetnek, a tv2-höz sem. Annyi állástalan újságíró kóvályog a placcon amúgy is. Nincs hely. Újságírót nem keresnek, csak Alekoszokat.
(Népszabadság Online)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése