Szabó Dezső vezércikkei a Virradat-ban Budapest visszafoglalása

Elég tapasztalatom van az emberi furcsaságok közt, hogy tudjam, a legvalótlanabb, a legbizarrabb gondolatokat, tanokat, irányokat lehet jóhiszeműen követni. De most szeretnék egy jóhiszemű magyar liberálist, ha a háború s két forradalom után ilyen csodálatos alakulat még található, magam elé ültetni, és ezt mondani neki:
Édes liberális, itt van előtted Magyarország fővárosa. Ez a főváros nem ingyen a magyaroké. Soha még faj nem vásárolt drágábban meg minden falás kis földet, mint a magyar. E roppant város minden házának minden téglája, minden utcájának minden köve kiontott magyar vért, magyar szenvedést és magyar munkát jelent. A századok e nagy véráldozatában, a nehéz szenvedésekben, a hősies makacs munkában testvéri részt vettek Pest-Buda német és rác lakosai, kiknek hamarabb lett magyar a szívük, mint a nyelvük, s örömük volt a magyar öröme, és hulló könnyük a magyar bánata. A történelem e tragikus, nehéz építésében csak egy faj nem vett részt: a zsidó. És egyetlen liberálisom, nézz most körül Budapesten, ha ugyan erre a ténykedésre vannak szervei egy liberálisnak.
Nézd: pompás villák borítják a Svábhegyet, a Rózsadombot, a Hűvösvölgyet. Kiké ezek a villák? Zsidóké. Nézd, ragyogó paloták nyomják a Dunapart, a Lipótváros, a Terézváros, a Körutak földjét. Kiké ezek a paloták? Zsidóké. Nézd: óriás bankokba, hatalmas részvénytársaságokba, s a fertelmes börzébe folyik össze a magyarság minden termése: a paraszt vetése, a munkás napi verejtéke, a magyar agyvelő gondolata. Kiké ezek a bankok, kiké ezek a részvénytársaságok, kiké a börze? Zsidóké. Nézd, gazdag üzletekben, zsúfolt csarnokokban és tarka ószeren, nyűtt tárházakban és dugott lebujokban halmozzák hatalommá, győzhetetlen jövővé mindazt, amit az ember ezer szükségéből lehet kisajtolni. Kiké az üzletek, a csarnokok, az ószerek, a nyílt tárházak és a dugott lebujok? Zsidóké.
Nézd, jól fűtött színházakban, fülledt orfeumokban, fényes bárokban, kabarékban, parkokban, mozikban, bordélyokban terem pénzt és hatalmat a lélek szomjúsága s a test zabálása. Kiké a színházak, az orfeumok, a bárok, a kabarék, a jardinek, a mozik, kiké a bordélyok? Zsidóké.
Nézd, a könyvkiadó vállalatokban, könyvkereskedésekben, műkereskedésekben teremt pénzt, hatalmat, jövőt a magyar agyvelő, a magyar szépség. Kiké a kiadóvállalatok, a könyvkereskedések, a műkereskedések? Zsidóké. Nézd, nyomtatott lapokban termel történetalkotó, országhódító hatalmat az, hogy szabad szavakkal mérgezni, gyilkolni, keríteni, fertőzni. Kiké ezek a nyomtatott lapok? Zsidóké. Nézd meg a budapesti kereskedelmi közvetítőket, ügyvédeket, orvosokat, magánmérnököket, szabadpályásokat, nézz meg minden pályát, hol fölényes a munka és korlátlan a pénz. Kiket találsz ott nyolcvan, kilencven, százpercentes túlnyomóságban? Zsidókat. És kik védték a világháborúban öt éven át testük épségével, családjuk könnyeivel a nyerésnek ezt a vad hemzsegését, a harácsolásnak ezt a gigászi mitológiáját? Magyarok. És, drága liberális, nézz megint szét, ha kétoldali szétnézésre képesek a szemeid, hol vannak a magyarok?
Nézd a dús, a zabáló, a harácsoló, a bőség vad kánkánját járó szíriai Budapest mellett a magyar Budapestet, a mártír Budapestet. Nézd a teát ebédelő magyar tanárt, a hókaparó magyar tanítót, a cipőt foltozó magyar bírót, szívem liberális, nézd a vagonok sápadt lakóit, néma éhezőit. Ők Erdély, ők a Felvidék, a Délvidék elkorbácsolt magyarjai, a szerencsétlenek, hát szenvedjenek, hát pusztuljanak éhen. Ha Galícia tetves rablói volnának, nem lehetne ilyen sorsuk, mert ordítana az antant, s te, gyöngyöm liberális, visítanál, s Balthazár szívéből folyna a könny, mint pezsgő a lipótvárosi tivornyákon. És most, nagyszívű liberális, ha van benned az emberiségnek egy szikrája, ha a becsület árnyéka még átsuhan lelked falán, felelj a történelem nyitott szeme és saját lelkiismereted előtt, ha ugyan efféle tényálladék található a liberális leltárban, felelj, zengő szavú liberálisom.
1. Igazság ez így emberileg? 2. Ez az állapot az emberszeretet uralmát jelenti? Nem az emberi igazság és emberszeretet parancsolja-e, hogy ezen az állapoton minden alkalmas eszközzel segítsünk?
Vissza kell foglalni Budapestet azok számára, akik a századok nehéz munkájával vásárolták meg, akik a vér és szenvedés súlyos árát fizették érte, vissza kell adni Budapestet a magyarságnak! Itt, az ország központjában kell megbirkózni az emésztő idegennel, ha itt le nem teperjük, ötven év múlva csak cseléd és rabszolga lesz magyar Magyarországon. Súlyos tragédia, ha a háború véres rablásával, a gyilkolás erejével veszik el egy ország fővárosát. De ebben az esetben még mindig lehet remélni egy történelmi feltámadást. De mi botorul, gyáván és gazul hagytuk, hogy elsikkasszák, hogy elzsebmetsszék az ország szívét, s hogy ezt a szívet megmérgezzék, idegenné, ellenségessé tegyék. Kis hátulgombolós nációk, félvad fajok bátran hoznak törvényeket saját fejlődésük védelmére, kiüldözik a veszélyes idegent, magukévá kobozzák a földet, minden téren merik biztosítani az érdekeiket. és mi ezer év nagyszerű teljesítménye után, mi, akik nem tartozunk senkinek, és akiknek egész Európa tartozik, minden gazságot tűrve, s gyáván nézve, hogy vágják el minden életerőnket, térden állva, remegve nyavalygunk az embertelen antant felé:
Látod, antant néni, mi jó fiúk vagyunk, látod, mi ölbe tett kézzel nézzük, hogy azok, akik rajtunk híznak, kiraboljanak, elorozzák országunkat, és ráadásul még gaz rágalmakat szórjanak ránk a világ előtt. Mert az mellékes, hogy meggebedjünk, a fő az, hogy jó fiúk legyünk a szemedben. Antant néni, oh, mikor lesz megint eposz magyarnak lenni?
Az antant pufogó frázisokkal követeli tőlünk az elnyomottak védelmét, az emberi jogok tiszteletét, minden polgár becsületes érvényesülésének lehetőségét. A főváros hatszázezer, az ország tízmillió elnyomott magyarja, minden emberi jog és minden becsületes polgár nevében szegezzük le azokat a követelményeket, melyek teljesítése visszaadja a magyar fővárost azoknak, akik a munka, a heroizmus és a becsület hármas örök emberi jogán jogos tulajdonosai.
1. Az 1910 óta Budapesten letelepült zsidók, bármily vallásúak (mi nem akarunk felekezeti politikát csinálni), visszatoloncolandók illetőségi helyükre. A rendelet kilencvenkilenc percentjében árdrágítókat, lánckereskedőket, zugügyvédeket, az emberiség morális söpredékét fogja érni, tehát tisztítás lesz az európai kultúremberiség érdekében. De nem svindli, tessék-lássék eltoloncolásokat kérünk. A legkiválóbb morális testületek ellenőrizzék, hogy az európai kultúra, az általános emberi morál e szégyenfoltjai tényleg eltávolíttatnak a magyarság fővárosából. Az így üresen maradt lakásokat, állásokat, üzleteket etc. egy e célra alkotott bizottság ossza el a középosztály, munkásság és menekültek legérdemesebb, s arra leginkább rászoruló tagjai közt.
2. Ha vizsgálatot tudtak indítani egy nyomorult magyar hivatalnok ellen, aki a beléje vert hatalomtiszteletből behódolt az idegen imperializmusnak, egy rövid idő alatt határozó gyors bíróság vizsgálja meg Budapest kereskedőinek, kávésainak, színház, orfeum, mozi, bár, gyár és minden természetű nyilvános helyiségek tulajdonosainak múlt viselkedését. Aki a legkevesebbet vétett a magyar állam, a magyarság, s az európai emberi morál ellen, attól az iparengedély, a kenyérkeresés lehetősége rögtön elveendő. Az illetőt a fővárosból családjával együtt el kell távolítani. Az így megürült kenyérkereső alkalmak a magyarság s az általános emberi morál és kultúra érdekei szerint az előbbi módon szétosztandók.
3. Ha bűnhődik egy nyomorult, tudatlan magyar paraszt vagy falusi tanító, mert hitt az idegen izgató szavainak, ugyanezen a jogi alapon szigorú és gyors vizsgálat indítandó a pesti sajtó összes terméke ellen. Hiszen itt a bűnt a teljes tudatosság ténye súlyosbítja. Minden olyan lap, mely a magyarság, s az általános emberi morál és az európai kultúra ellen vétett, megszüntetendő. A laptulajdonost, a szerkesztőket, a lap hibás munkatársait örökre el kell tiltani minden sajtómunkásságtól, sajtóalapjukat lefoglalni, minden állományukat elkobozni, őket a fővárosból kitiltani. Az így nyert hatalmas összeg egy része a szegény munkások és középosztály felsegélyezésére fordítandó. Más részéből lapokat kell alakítani a magyarság és általános emberi kultúr érdekek védelmére. Az immorális sajtó rablott tőkéje úgy a munka proletárjainak s az általános emberi morál nagy elveinek fog jövőjévé lenni.
4. Magyarország és Budapest területén felekezeti különbség nélkül meg kell tűrni minden olyan vallást, mely az általános emberi szeretetet, az emberek Isten és törvény előtti egyenlőségét, az egyetemes emberi morál minden fajra egyenlően kötelező elvet hirdet. De ki kell tiltani az emberiség érdekében minden olyan szektát, törzsvallást vagy kollektív ősbabonát, mely azt tanítja, hogy az illető szektához vagy törzsvalláshoz tartoznak Isten kiváltságos teremtményei, kikkel szemben az egész kultúremberiség tisztátalan, kiket a nem szektabeli kultúremberiséggel szemben semmi morális kötelék, még az eskü szentsége sem kötelez, kik egy őstörzsi vallás barbár imperializmusával veszélyeztetik a magyar nép békéjét. Az ilyen, az emberiség összes morális és kultúrérdekeit veszélyeztető "vallás" betiltandó, könyvei elkobzandók, papjai, rituális személyei az országból kitiltandók. "Templomaikat", imaházaikat s egyéb "szent" helyeiket kórházakká, s a munkásság és szegény, középosztály proletár gyermekeinek otthonává kell tenni. A véres századok sötétségét, a vad törzsek kannibál tanait váltsa fel az emberi szeretet, a megváltó szánalom és helyes szociális politika szent munkája.
5. Az összes erkölcsi testületek választott tagjaiból egy óriási bizottság alakítandó. Ez a bizottság közvetítse az állammal az összes iparengedélyek, lapengedélyek, a megélhetés, az élet bármely terén való együttműködés odaítélését. Az a képviselő, aki "kijár" valamit, a parlamentből közmeggyalázással kiűzendő, s polgári jogát több évre veszítse el.
Akik ezeket a sorokat olvassák, gondolják meg, hogy egy haldokló faj utolsó segélykiáltásai, az újjászületésnek egyetlen lehetőségei ezek az általános emberi morál, európai kultúra és egészség szempontjából is sürgős kívánságok. Természetes, hogy végzetes politikai életünktől semmit sem várhatunk. Az egész társadalomnak kell egyetlen hatalmas szervezettségbe fogni, most az utolsó percben, hogy politikai élet jöjjön létre, mely megteszi az önvédelem és európai érdek legsürgősebb teendőit. A megszállott területek közt ma Budapest megszállása a legsúlyosabb.
Erdély, a Felvidék, a Délvidék nagyszerű magyarjai legalább egy heroikus lelki ellenállás tüzében edződnek életképessé, s tanulnak egymáshoz való halálos szeretetet és szolidaritást. Minket szétold a nyomorúság, a pénz, a hódító idegen ezer ravasz fogása. 1686-ban, 1849-ben a magyarság egy hősies roham lázában foglalta vissza fővárosát a hódító idegentől. Akkor puskával, ágyúval, karddal állott szemben a magyar. Most egy nemzetközileg szervezett rágalommal, hazugsággal, egy minden eszközzel harcoló ázsiai törzs világszolidaritásával és infámis tőkéjével. A harc most nehezebb lesz. De Budapestet vissza kell foglalni. Ezt parancsolja a magyarság jövője s a kultúremberiség minden érdeke.
Virradat, 1921. II. 11.