Szabó Dezső vezércikkei a Virradat-ban: 1848. március 15.

Mikor egykét szóval rá akarok mutatni, mit jelent 1848. március tizenötödike a magyarság fejlődésében, a két ellentétes üzlet külön-külön módszere közül egyiket sem teszem magamévá. Nem követem a liberális bodega módszerét, amely 1848. március tizenötödikét a radiko-progresszív-liberális isten szent és sérthetetlen kinyilatkoztatásának dobolgatja, s Kossuth Lajosból és a fölszabadulás több nagy harcosából intim kis spádét csinált saját, házi használatra. De nem követem az ezerfokos (Réomur) keresztények, a fogjatok meg már hazafiak, a túl jó fiúk eljárását sem. Azok eljárását, akik most egyszerre úgy megkereszténykurzultak, hogy mint a társadalmi rend túlbuzgó Diogenesei, éjjel-nappal ágy alatt, s ágy fölött keresik nem az embert, erre nekik nincs szükségük , hanem a destrukciót. Aki pedig egyszer üzleti szakmájává teszi a destrukció találást, az talál is mindenütt. Ezek a szűzfehér Diogenesek már odáig jutottak, hogy kigumiznák az Ószövetségből a Jehovát, mert destruktívnak találják abban a tényében, hogy a hetedik napon megpihent: hiszen ez fölbujtás a sztrájkra. Ezek az urak aztán egy nagy történelmi fügefalevéllel szeretnék elszégyenkezni a magyar múltból Dózsa Györgyöt, Táncsics Mihályt, sőt Kossuth Lajost, Eötvöst és sok más szerencsétlen társukat is, akik nem részesültek a keresztény kurzus malasztjában.
Külön valami volt-e a negyvennyolcas forradalom, melynek külön, egymagában álló értelme van, s mely 1848. március 15-ével kezdődött, és örökre bevégződött 1849. augusztus 13-ával?
Természetes, hogy nem. Egy forradalom nem lehet pillanatnyi pattanás egy nemzet életében. Voltaképpen egy nemzetnek nincsenek forradalmai: egyetlen forradalma van minden nemzetnek, mely kezdődött időtlen időkben a történelem mélyén, s azóta folyvást folyik történelmi haláláig. Ez a forradalom lassan a nemzeti élet rejtett csatornáin gyűl fel, hogy néha aztán felszínre törve megsiettesse a szükséges fejlődés menetét. Ez a forradalom az illető nemzet lényege: lelki erőinek, belső organikus törvényeinek sajátos kifejlése. A magyar forradalom fejlődési fonalát Szt. István, Kálmán, Róbert Károly, Nagy Lajos, Mátyás, Dózsa György, Zrínyi, a költő, Bessenyei, Széchenyi, Kazinczy, Táncsics, Petőfi, s ezernyolcszáznegyvennyolc nagy nevei jelölik. Hogy ebbe a legáltalánosabb névsorba nem tettem be a Bocskay, Bethlen és a Rákócziak neveit, az nem azt jelend, hogy kisebbnek látom történelmi jelentőségüket, mint más, hanem azt, hogy ők a magyar forradalomhoz csak egy bizonyos szempontból tartoznak. Ebben az egyetlen, folyton folyó magyar forradalomban állandóan három törekvést, három elemet lehet lényeg gyanánt fölismerni: 1. Új, mélyebb és szélesebb befogadás a nyugati kultúrának az élet minden terén, 2. A faji öntudat felébredése, növekedése erőben és kiterjedésben, s az a törekvés, hogy a nyugati eredményeket a magyarság sajátos erőinek szolgálatába állítsuk, 3. Az emberi jogok kiszélesítése, az a törekvés, hogy Magyarországot minden magyar hazájává tegyük, s hogy minden magyar erőt fölszabadítsunk a közös termésre.
Nem kell valami túlérzékeny történetírói szemüveget föltennünk, hogy az 1848-ban felszínre tört magyar forradalomban meglássuk mind a három törekvést. És kétségtelen, hogy a magyar forradalom e szakában mindez a három törekvés a liberalizmus történelmi módszerével történt. És most, mikor divatban van illusztris hullák tövébe ravasz kis részvénytársaságokat alapítani, a Kossuthok, az Eötvösök, a Petőfik súlyos neveit dobálják ránk a liberalizmus legfőbb érvei gyanánt. És közéletünk alacsony műveltségi vonalát semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy azok az érvelések, melyekkel erre a tetemrehívásra felelnek, éppen olyan ügyetlenek és történelmileg rövidlátók, mint amilyen rosszhiszemű a tetemrehívás.
Mert pusztán a szó, az elnevezés az, ami zavart okoz a vitában, s azzal a jelenséggel állunk szemben, melyet a nyelvészek jelentésváltozásnak neveznek. Így pl. Az olasz brávó szó jelenti a testi és lelki derékség legnagyobb elismerését, és jelenti a zsiványt. Ugyanezen a változáson ment át a liberalizmus szó. 1848-ban jelentette minden becsületes erő egyenlő érvényesülési lehetőségét, a becsületes verseny szabad folyását, a becsületes gyenge, a becsületes elnyomott, a becsületes kizsákmányolt védelmét a gonosz erőssel, a jogtipró elnyomóval, a becstelen kizsákmányolóval szemben. Tessék csak jól megvizsgálni a '48as törvényeket és az azokat megvalósító szellemi küzdelmet, és meglátják, hogy igazam van. Nos, ez a liberalizmus nemcsak hogy nem halt meg, de a magyar életakarat mostani antiszemita fellángolásában a legintenzívebb történelmi fokát érte el. A mi antiszemitizmusunk a becsületes magyar erők érvényesülését követeli, a szabad verseny becsületességének a biztosítását, követeli az elgyengült, becsületes magyarság védelmét a gonoszul erős zsidósággal, az elnyomott becsületes magyarság védelmét az immorális elnyomó zsidósággal szemben, a kizsákmányolt becsületes magyarság védelmét a kizsákmányoló ragadozó zsidóság ellenében. A történelmi csalás ott van, hogy ők a liberalizmus szó alul kilopták igazi értelmét, s helyébe a filoszemitizmus, a zsidó imperializmus fogalmát lopták. És így ok, az elnyomók, az intoleránsak, a kizsákmányolók vádolnak minket antiliberalizmussal, minket, akik az örök emberi liberalizmus nagy felszabadulási harcát vívjuk.
Minden forradalomnak hármas végzete van. Vívmányainak egy része a történelmi élet alkotó tényezőjévé lesz, s irányítja a nemzet fejlődését. Egy másik részét meghamisítják, s forradalmas látszatokkal a forradalom kijátszását, a fejlődés megakasztását, a történelmileg helyes értelemben vett ellenforradalmat hozzák létre.
a harmadik részét elsikkasztják, s igyekeznek úgy feltüntetni, mint a nemzed élet halálos veszedelmét.
Azt a legfűtöttebb keresztény kurzista is láthatja, hogy 1848-nak igen sok vívmánya jelentett fejlődést, intenzívebb termést és építőbb jövőt a magyarság számára. Az eltorzított, a meghamisított elemekre sem nehéz rámutatni. Az egyéni érvényesülés, a szabad verseny, a liberalizmus fogalmát politikai, gazdasági, szociális téren, a sajtó és a művészetek életében oda torzították, hogy a magyarságot minden idebotló zsivány minden lelkiismeretlen hazugság, minden uszító rágalom, s a nemzetközi zsidó kapitalizmus szabad zsákmányává tették. Így az emberi felszabadulás magyar vérrel vásárolt szent elveit az elnyomás, a kizsákmányolás, a megrontás irtózatos eszközeivé torzították.
De egy nagy elsikkasztás is történt, és a magyarság halálán, a zsidó imperializmus győzelmén dolgozik az, aki ezt napjainkban elhallgatja. A kiváltságos osztályok 1848-at lassanként átalakították egy ötvenperces, patentosan kezelhető, igen jutányos kis forradalommá. Ami jognyerést jelentett 1848 a magyarság tömegeinek, azt igyekeztek úgy feltüntetni, mint az ő atyai jóságuk megcsordulását az idők teljességében, s mindazt, ami intim érdekeik ellen volt, igyekeztek istentelenségnek, hazaárulásnak, s hogy a történelmi humor teljes legyen: 1848 ellenesnek feltüntetni. A gazdagon felbuggyant magyar forradalmat egy sivár közjogi kakasviadallá nyomorították, hogy a lelkesen szavazó nép gazdasági, szociális és kulturális éhségeit elfelejtse a jól jelenetezett, álhazafias görögtűz játékoknál.
Megvalósítani 1848-at, megvalósítani teljesen, egész becsületességgel, ez a magyarság jövőjének egyetlen útja! a történelem minden csalást, bármilyen oldalról jöjjön, szörnyű következményekkel büntet. A teendők részint védelmi jellegűek, melyek a magyarságot megvédik az idegen elnyomás ellenében, másrészt pedig a magyarság fejlődésének elodázhatatlan elemei.
A legszükségesebb védelmi teendők:
1. A numerus clausus megvalósítása minden vonalon, mindenféle iskolában, a sajtóban, minden elképzelhető pályán és kenyérkereseti forrásnál.
2. Az 1910 óta betelepedett zsidóság eltávolítása Magyarországból. Megvizsgálni az 1914 óta szerzett zsidó vagyont, s mindazt, amit a magyar hősiesség, magyar vér és munka árán jogtalanul bírnak, visszavenni s kulturális és szociális célokra használni (iskolák, kórházak, rokkantházak alapítása etc.).
3. Kimondani, hogy a zsidóság faj, külön nemzetiség, vallásukra való tekintet nélkül. Megvalósítani a zsidóság különválasztását az élet minden terén. Az élősditől csak úgy szabadulhatunk meg, ha eltávolítjuk attól az organizmustól, melyet kizsákmányol. Minden zsidó szervnek, lapnak, egyesületnek nyíltan kelljen hordania a zsidó megnevezést, s a magyar álarc használata tilos legyen.
4. A lelkiismereti szabadság álarca alatt nem szabad megtűrni olyan vallásnak exaltált törzsbabonát, mely az államalkotó lakosság nagy többségét, s az egész kultúremberiséget tisztátalannak, alsóbbrendű lényeknek tanítja, s egy őstörzsi kannibál pszichét őriz meg. Az ősi sötét századok e barbár gyilkos emlékeit ki kell irtani az emberi haladás érdekében.
5. Meg kell szüntetni mindazokat a lelki elemeket, melyek a magyarság kebelében egy állandó jogos és veszélyes nyugtalanságot táplálnak. Így pl. el kell törölni a címeket. Azok után az áldozatok után, melyeket a dolgozó magyarság milliói hoztak öt éven át, arcpirulás nélkül senki sem tűrheti a nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos címek undorító és barbár cafrangjait.
6. Korlátozni kell nemzetvédelmi szempontból a szabad versenyt az élet minden terén.
Az építő reformok közül a legsürgősebbek:
1. A földreform haladék nélküli becsületes megvalósítása. Minden dolgozó magyarnak lehessen része a magyar földben. Itt minden kijátszás a magyarság megrablását és katasztrófáját jelenti.
2. A középosztály anyagi jólétének és szellemi függetlenségének gyors és teljes biztosítása.
3. A munkásság jogos igényeinek becsületes és teljes kielégítése. A sztrájkjog, a munkaidő, a bér méltányos szabályozása. A munkásság emberi, szellemi igényeinek kielégítése, a munkás aggkorának biztosítása etc.
4. Olyan adórendszer, mely minden részletében teljes becsületességgel megvalósítja azt az elvet, hogy az állam terheit azok viseljék, akiknek legtöbb érdekét védi az állam.
5. A népképviseleti rendszer megváltoztatása, mely lehetetlenné teszi, hogy kulturálatlan és immorális kalandorok intézzék a magyar törvényhozást.
6. A népképviseleti rendszerrel kapcsolatban az egész magyarság megszervezése olyan közösségekben, melyek az illető területek kulturális, szociális és gazdasági érdekeinek legtermékenyebb megvalósítói lesznek.
7. A nemzet teste három dolgozó osztályból áll: középosztály, földművelő nép, ipari munkásság. Mindenkinek ezen osztályok valamelyikébe kell tartoznia munkájával. A történelmi vagy kiváltságos osztályok megszűnteknek mondandók ki. A kiváltságra vagy osztályuralomra való törekvés hazaárulás legyen és halállal büntethessék.
8. A keresztény felekezetek összes vitás kérdéseinek elintézésére egy, az összes felekezetek választott képviselőiből alkotott bizottság létesítendő. Ez a bizottság készítsen elő egy olyan törvényjavaslatot, amely ezeket a vitás kérdéseket örökre megoldja. Ugyancsak a felekezetek képviselőiből egy állandó felekezet közi legfelsőbb bíróság alakuljon, amely kötelező erővel ítéljen a felekezetek vagy azok egyes szervei közt fölmerülő felekezeti jellegű súrlódásokban.
9. Bizonyos taxative meghatározandó üzemeket, keresetforrásokat (mozi, cselédközvetítés, könyvkiadás, s az író halála után 50 évvel etc.) az állam sajátítson ki, s ezekben saját jövedelmén kívül a magyar középosztály elhelyezését tartsa szeme előtt.
10. Minden olyan szerv, ahol a tömegek lelkét, tehát a magyarság jövőjét formálják (iskola, színház, sajtó, mozi), az állam közvetlen felügyelete alatt, s minden tagozottságukban olyan irányítók és szellemi munkások kezében legyen, kiket a nemzet testéhez a közös vér, a közös történelmi fejlődés, az ezeréves magyar kultúra, közös hit és közös morál szálai fűznek.
11. A külügyi képviselet megszervezése, hogy az minden, bármily jelentéktelen tagozatában is, ugyanilyen emberek kezében legyen. Ezzel együtt egy hatalmas külföldi propaganda kiépítése a magyarság érdekében.
12. A magyar nemzeti hadsereg teljes kiépítése úgy, hogy az egyszersmind a magyar nemzet nagy tömegének kulturális és gazdasági iskolája, s szociális szolidaritásának megvalósítása legyen. A tisztképzés reformja ennek a célnak a megvalósítására. Kapcsolatok teremtése a hadsereg és az összes iskola ifjúsága közt. Módozatok megvalósítása, melyek a nemzeti hadsereg szeretetét ösztönössé teszik a nemzet egyetemében.
Ezek a pontok jelentik az integrális Magyarországot, ezek jelentik a zsidó imperializmus legyőzését, a munkás, a paraszt, a középosztály kérdésének megoldását, az emberi haladás megvalósítását a magyarságban: ezek jelentik a magyar jövőt.
Virradat, 1921. III.16.