Utolsó őszinte beszélgetés Rajk Lászlóval | |||
| |||
|
A Rajk László és társai elleni fő per egyetlen magyar életben maradt vádlottja: Justus Pál elvtárs ügyében a Legfőbb Bíróság néhány nappal ezelőtt mondta ki az ítéletet, amely szerint bűncselekmény hiányában felmenti őt. Megkérdeztük Justus Pál elvtársat, hogy van-e valami személyes mondanivalója a hét évvel ezelőtti per kapcsán. Justus Pál elvtárs kérdésünkre a következőt válaszolta:
|
| |
| Justus Pál, a Rajk per tárgyalásán |
"A Rajk-per tárgyalása közben a "tökéletes rendezés" ellenére is becsúszott technikai hiba tette lehetővé, hogy az egyik tárgyalási nap szünetében mintegy három-négy percig beszélgettem Rajk Lászlóval. Alighanem én vagyok az utolsó, akivel Rajk halála előtt őszintén beszélt és beszélhetett.
Ez a beszélgetés akkor is nagy hatással volt rám azért, amit mondott, s azért a hangért, amelyen mondta, s érthetően később is sokat visszagondoltam rá. Így értem el, hogy nem halványodott el bennem egyetlen mondat sem, s szabadulásom után nyomban maximális pontossággal rögzítettem magamban ezt a beszélgetést. Ha nem is állíthatom, hogy teljes szószerintiséggel idézem hét évvel ezelőtt elhangzott közléseit, sietve odasúgott szavait, állíthatom, hogy érdemben se nem hagyok ki semmit, se nem teszek hozzá semmit ahhoz, amit Rajk nyilván az utókor számára adott postára hozzám.
Természetesen nem vállalkozhatom arra, hogy felidézzem a Rajk-per irtózatos atmoszféráját, maguk a tények ma már ismeretesek.
A beszélgetésre úgy nyílt alkalom, hogy amikor a tárgyalás után elvezettek bennünket, egy alkalommal néhány percig várakoznunk kellett a Vasas-székház nagyterme melletti folyosón. A rendtartásnak megfelelően a tárgyalás alatt fogházőrök ültek mellettünk, de a terem ajtajában átadtak bennünket az Államvédelmi Hatóság tagjainak, s a tárgyalási termen kívül mindvégig az ő kezükben voltunk. Az említett alkalommal néhány perc késedelemmel vettek át bennünket az államvédelmiek, ez alatt zajlott le suttogó, sietős beszélgetésem Rajkkal, körülbelül így:
RAJK: Te talán élve maradsz, Pali. Szeretném, ha legalább egyvalaki tudná, mi igaz a vádpontokból s mi nem.
ÉN: Csak azt mondd, ami igaz, így rövidebb lesz, hisz nincs sok időnk.
RAJK: Nem igaz, hogy kém voltam, nem igaz, hogy összeesküdtem. Hogy nem voltam rendőrspicli, azt úgyis tudod...
ÉN: Tehát mi az igazság?
RAJK: Igaz, hogy bizonyos kérdésekben eltért a véleményem Rákosi Mátyás álláspontjától. Ezt soha nem titkoltam.
ÉN: Miben?
RAJK: A függetlenségi front kérdésében. Ennek komoly, az egész népet átfogó szervezetnek kellene lennie. Azonkívül a jugoszláv kérdésben is. Nem hiszem, hogy Tito áruló. Végzetesnek tartom azt, hogy szakadást idéznek elő a szocialista táborban...
ÉN: Én se hiszem. Ez minden?
RAJK: Nem. Igaz az is, hogy valóban össze akartam hívatni a pártkongresszust, vagy legalábbis pártkonferenciát és ott kifejteni álláspontomat. Úgy gondoltam, hogy a párt legmagasabb fórumának kell döntenie ezekben a kérdésekben. És változtatni a párt legfelsőbb vezetésén. Azután valóban azzal fordultunk volna a Szovjetunióhoz, hogy felajánljuk a magyar párt szolgálatait a Jugoszláviával szemben felmerült nézeteltérések és félreértések feloszlatására... Az a szörnyű, hogy e köré az igazság köré annyi hazugságot kevertek...
Itt ért véget a beszélgetésünk, én többet nem beszéltem Rajkkal. Bizonyos vagyok, hogy őszintén ő sem beszélt többet senkivel a haláláig. Amit rám bízott, ezennel átadom az utókornak."
Justus Pál (Pécs, 1905. ápr. 7. - Temesvár, 1965. dec. 28.): társadalomtudományi író, költő, műfordító. Bolognában és Párizsban végezte bölcsészeti tanulmányait 1924-1927-ben. 1944-ig Bp.-en bank-, ill. magántisztviselő volt. 1944-ben Borba deportálták. 1945 után az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus c. lap szerk.-je, majd ogy.-i képviselő. 1949-ben koholt vádak alapján bebörtönözték. 1955 végén szabadult, akkor rehabilitálták. Haláláig a Corvina Könyvkiadó felelős szerk.-je volt. A munkásmozgalombán 20 éves kora óta vett részt. Tevékenyen bekapcsolódott a Kassák Lajos vezetése alatt álló baloldali szocialista Munkakörbe. Számos közgazdasági és szociológiai tanulmánya jelent meg, sok politikai ismeretterjesztő füzetet írt. Verseinek tartalmában és formájában Kassák hatása érződik. Lefordította Shakespeare szonettjeit, fordított még Sartre, Weitling, Voltaire, Maupassant, Cocteau, Gorkij stb. műveiből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése