Meddig lásson el egy politikus?

Körmendy Zsuzsanna: Ha egy politikustól nem várunk el többet, mint hogy az orráig ellásson, akár maradhatott is volna a Gyurcsány-kormány. Amennyiben azonban többet várunk egy kormányfőtől, mint hogy horizontját a saját becses orrhegye jelölje ki, előkerül az összes szőnyeg alá sepert konfliktus. Most éppen ez történik. Ne csodálkozzunk, hogy a húsz év alatt felgyülemlett megoldatlanságok is előkúsznak a szőnyeg alól.

(Magyar Nemzet - 2011. szeptember 19.)
Kedves Kolléganő!

Többet vártam volna el egy, a Magyar Nemzet oszlopos újságírójától.
Szabó Piroska

Kire szavazzak?

(A világlapon megjelent választások előtti írásaim egyike)

Kedves Olvasóink!

Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Aki ma, Magyarországon változást akar, pontosan tudja, ennek milyen feltételei vannak.
Aki nem ezt segíti,az annak érdekében cselekszik, hogy ne történjen változás.

-A rendszerváltásnak nevezett időszak elején, az első szabad választások alkalmával sok pártról joggal gondolták a szavazók, hogy valódi értékeket képviselnek.
A pártpolitika nyelvére fordítva: ha van egy pártszövetség vagy politikai formáció, amelynek tagjai még ha nem is szentek, de a program, az értékrend megfelel egy bizonyos erkölcsi mércének, amelynek a többi párt nem, akkor joggal mondhatjuk, hogy azt az erőt érdemes támogatni. Sőt, ez erkölcsi kötelesség is.
Magyarországon nincs olyan párt, amelyik a baloldali értékeket hitelesen képviselné.
A baloldali értékek valójában keresztény értékek, a történelmi baloldal által hangsúlyozott értékek: társadalmi szolidaritás, a bérből és fizetésből élők jogainak képviselete, az elesettek segítése.
Klasszikusnak nevezett baloldali értékeket ma, Magyarországon magát baloldalinak nevező párt nem képvisel.
-A szabadság eszméjének ébrentartása, az emberi szabadság védelme,tiszteletben tartása határozottan liberális magatartás. de valljuk be, hogy ilyen párt nincs ma Magyarországon.Sőt olyan sincs, amelyik magáról azt vallaná.

Ha lenne igazi, a szó nemes és klasszikus értelmében vett liberális párt,amely az ember személyes méltóságát,szabadságát próbálná védeni a közéletben,akkor maximálisan támogatnám.
Ha lenne igazi baloldali és igazi liberális párt akkor nem tehetném meg, hogy egyetlen politikai erő mellé álljak.
Ha majd több olyan politikai párt is lesz, amelyekre a társadalom tudatos tagjai nyugodt lelkiismerettel rábízhatják a köz ügyeit, akkor támogatni fogják őket is.

-A jogrend karikatúrája:"nem erkölcsös, de jogszerű".
Szerintem ma inkább a nem erkölcsös és nem is jogszerű elve érvényesül. Az erkölcsi válság még súlyosabb mint a gazdasági. A gazdasági válságból való kilábalás a kisebbik és a könnyebben megoldható feladat.(Megjegyzem, az új kormány nagyon nehéz örökséget kap).
A társadalom betegségének gyógyítása viszont lassúbb, nehezebb feladat lesz.
A választóknak ezért, nem azt kell néznie,hogy mit kap majd a hatalomtól, hanem azt, hogy mit tud adni a társadalomnak.
Magam, nem "egy" pártot támogatok a választáson, hanem van konkrét elképzelésem a társadalom gyógyításáról , a közjó előmozdításáról. Ezt egyedül nem tudom megvalósítani, ezért azt az erőt választom melyben leginkább partnert látok. Úgy gondolom, ez a demokrácia lényege.

A társadalom felnőtt tagjai remélhetően szabad, önálló, autonóm személyek, akik , ha azonosulnak valamilyen értékrenddel, akkor maguktól is tudják mit kell tenni.
-Egy közírónak nem az az elsődleges feladata, hogy megmondja, hogyan kell cselekedni, hanem, hogy hitelesen felmutassa a közös értékrendet és arról vonzó, személyes tanúságot tegyen.
Magam, józan eszem és hitem fényében, a lelkiismeretemre hallgatva mondom el véleményemet és el fogom mondani a jövőben is.

Szabadságunk!

Nem válik dicsőségünkre, hogy még ezt a jelenlegi kis, viszonylagos és korlátozott szabadságunkat sem mi vívtuk ki magunknak. Csak ajándékba kaptuk.
A "szabad világ" évtizedes harcának eredménye ez, ők a "rab országok" vezetőivel folytattak küzdelmet, követelve, hogy biztosítsák polgáraik számára az alapvető emberi jogok érvényesülését. A Nyugat lépésről lépésre gazdasági eszközökkel kényszerítette ki a kommunistáktól a rendszerváltást. A folyamatot egy szóval "fellazításnak nevezték. A baj csak az, hogy csak a kommunizmus bukott meg, a kommunisták nem.
Az elvtársak a választási győzelmeiket nem maguk vívták ki, hanem a sajtó( a jól fizetett értelmiségi sleppjük) harcolta ki számukra.
A fölülről kezdett elvtársi módszerváltás az ügyes és életrevaló elvtársakat milliomossá tette, a hárommillió koldusnak és a szegényeknek maradt a létbizonytalanság és a munkanélküliség.
Aktuális bajunk ma, hogy a tapasztalatlan "értékváltók" nem tudnak a szögről leakasztani mondjuk húszezer igazán független, demokrata újságírót, hogy a kompromittálódott, szolgalelkű zsurnalisztákat leváltsa.
Így lett nálunk a szólás és-gyülekezési szabadság,valamint az egyenjogúság a kommunisták szája íze szerint szabva.

Szabó Piroska