2012. január 16., hétfő

A Don-kanyarban elesettekre emlékeztek Kaposváron


A kaposvári Hősök templománál emlékeztek vasárnap a doni áttörés 69. évfordulójára. Az eseményen Agg József főesperes celebrált misét, majd Pásztor István nyugállományú ezredes osztotta meg gondolatait a megemlékezőkkel és Hunyadkürti György színművész szavalat. Dr. Heintz Tamás, Kaposvár országgyűlési képviselője is részt vett a megemlékezésen, aki feltette a kérdést: miért tagadta meg fél évszázadon át e nemzet kétszázezer honfitársa áldozatát?

Dr. Heintz Tamás beszédében kifejtette: azokat a somogyi katonákat, akiket alig egy éve még kitörő lelkesedéssel búcsúztattak a kaposvári vasútállomáson, ugyanaz a sors várta, mint kétszázezer magyar katonatársukat: 1943 januárjában elhagyatva, csaknem halálraítélten, egy félelmetes hadigépezet és az orosz tél martalékává lettek.

Mint azt a képviselő elmondta: az elhunyt százezrek és hozzátartozóik személyes tragédiáját, szenvedéseit csak sejteni tudjuk. És tény az is, hogy a korabeli politika és a társadalom is egységesen elfordult az áldozatoktól, mintegy elhallgatva, elhallgattatva e mérhetetlen szenvedés jajkiáltásait. Természetesnek tűnik, de nem az, hogy a Don mentén elszenvedett veszteség megítélése nem változott a szovjet megszállás évtizedeiben sem - mutatott rá Heintz. Talán itt az ideje annak, hogy tanuljunk a múltból, és feltegyük végre azt a kínos kérdést: miért is? Miért tagadta meg fél évszázadon át e nemzet kétszázezer honfitársa áldozatát? - fogalmazott.

Nem lenne teljes a mai emlékezés, ha a Don kanyarban elhunytak áldozatát, hősies ellenállását, a hazajutottak hihetetlen kitartását ne állítanánk példaképül a mai magyarok számára. Legyenek számunkra intő jelek, szakrálissá váló jelképek azok a csontvázak, melyeket évtizedek alatt a Don folyó mosott ki hevenyészett „lövészárok- sírjukból” - mondta Heintz Tamás.

Mit üzennek e rejtélyesen fel-felbukkanó „kardbordák, csontsípok, csigolyagyöngyök”? – idézte a politikus Bella István Halotti beszéd című versét, melyet a Don-kanyarban eltűnt édesapja emlékére írt a költő.Talán ennyit: Magyarországon nem lehet jót tenni anélkül, hogy baj ne legyen belőle - vonta le a következtetést Heintz. S az elmúlt két esztendő történéseit vizsgálva, ez lehetséges! - folytatta, hozzátéve: lehetséges, hogy az újból megszerzett szabadság, a büszkén vállalt magyarságtudat, a nemzetépítés ismét nagy árat követel. De most nem bukhatunk el! Már nem Kassa vagy Kolozsvár a tét. Annál sokkal beljebb van az arcvonal - hangsúlyozta a politikus.

(fidesz.hu)

Nincsenek megjegyzések: