Bajszosokat a címlapra!

Pozsonyi Ádám: Lehetetlen nem Svédországra asszociálni, ahol a haladás már a puszta biológiai létet kezdi felszámolni. Írtak már sokat a genderelméletről. A heroikus küzdelemről a hagyományos nemi sztereotípiák ellen. Az óvodákról, ahol tilos az alábbi szavakat kimondani: apa és anya. Ahol semlegesnemű névmásokat és semlegesnemű illemhelyeket gyártanak a megkülönböztetésellenesség jegyében. Ahol kirekesztésnek számít, ha egy lánynak nem adhatják azt a nevet, hogy László, és egy bajuszos férfi nem lehet Mónika.

(...)

„A szabadság a mi számunkra egészen mást jelent, mint a te számodra – fejtegeti nézeteit a novellában (Stanislaw Lem: Csillagnapló) szereplő idős számítógép-atya. – A szabadság, amelyről én beszélek, nem az a szerény állapot, amelyre egyes emberek vágyódnak, mikor más emberek sanyargatják őket. Ekkor ugyanis ember az embernek ketrecrácsa, fala, kelepcéje és verme. Az a szabadság, amelyre én gondolok, a kölcsönös társadalmi nyomorgatások övezetén túl terül el, mert ezen az övezeten át lehet kelni épségben, és ekkor, új ellenállásokat keresve, megtaláljuk őket a világban és önmagunkban, s ellenfelünkké választjuk önmagunkat és a világot, hogy mindkettővel harcoljunk, és mindkettőt alárendeljük magunknak. S amikor ez is sikerül, megnyílik a szabadság végtelen üressége, mert minél többet lehet megtenni, annál kevésbé tudjuk, hogy mit kell tenni. (…) Ott, ahol mindenki csak az lehet, ami, kénytelen kitartani önmaga mellett. Ott, ahol mindenki más lehet, mint ami, fel fogja darabolni sorsát, átugrálva egyik létből a másikba. (…) Mikor a szeretett lényt meg lehet kettőzni, akkor már nincs szeretett lény, csak a szerelem kigúnyolása van, és amikor az ember akárki lehet, és akármilyen meggyőződést vallhat, akkor már senki, és nincs semmilyen meggyőződése” – írja, majd fejtegetéseit ezzel a gondolattal zárja: „A korlátok gyötrelmét a korlátok tökéletes hiányának gyötrelme váltja fel.”

(Magyar Hírlap, 2012. április 21.)