Faggyas Sándor: Bibó politikailag elkötelezett, antikommunista baloldali, ugyanakkor szellemi, erkölcsi fundamentumait tekintve keresztyén, demokrata gondolkodó és közéleti ember volt, aki minden diktatúrát, elnyomást és kizsákmányolást következetesen elutasított. Az 1945–47 közötti demokratikus kísérlettől és az 1956-os forradalomtól is azon „harmadikutas”, demokratikus szocializmusnak nevezett gazdasági és társadalmi rendszernek a megvalósítását remélte, amely ötvözi a nyugati kapitalizmus polgári és politikai szabadságjogait, a népképviseleti, demokratikus jogállam legfejlettebb technikáit a kizsákmányolás és a nagy vagyoni egyenlőtlenségek felszámolására irányuló szocialista célkitűzéssel, illetve vívmányokkal. Bibó 1956–57-ben azért nem akarta a kapitalista, „ókonzervatív” restaurációt Magyarországon, mert attól tartott, hogy a mamutvagyon újraképződésének ősi, erőszakos és korrupt folyamatai gát(lás)talanul érvényesülnek, így „a népképviseleti demokrácia intézményei igen könnyen válnak földesurak, pénzemberek és korrupt politikusok bábjátékává”, s a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése