A Nyugat története

„Az irodalom, úgy képzeltem, ott kezdődik, ahol több önmagánál: arkangyalok összeesküvése a világ feje fölött: ami a Nyugat volt. Ezek az óriások rendületlenül, tűzön-vízen át kitartottak egymás mellett, fölébe emelkedve nemcsak mindennek és mindenkinek, hanem az egymás közötti, civilek által fel sem fogható mértékű ellentéteiknek is.”

Ottlik Géza, 1971.

A 20. század eleji Magyarország pezsgő szellemi életében sorra alapították a lapokat, szinte minden évben új irodalmi folyóirat indult. A Nyugat közvetlen előzményeinek tekinthető lapokban összegyűlt, évről évre formálódott a Nyugat kezdő gárdája, Osvát Ernő, Ignotus, Fenyő Miksa, Ady Endre, Hatvany Lajos, Kaffka Margit, Gellért Oszkár. Hajnalba nyúló kávéházi beszélgetések során határozták el a Nyugat elindítását. A főszerkesztői posztra a progresszív nézeteiről ismert, már tapasztalt Ignotust kérték fel, bár a valódi szerkesztői munkát élete végéig Osvát végezte.

„A Nyugatot ellenségei tették elterjedtté, érdekessé, figyelemreméltóvá” – emlékezett vissza az indulásra Krúdy Gyula 1926-ban. A konzervatív irodalmi köröknek a „modernekre” zúduló támadásával mit sem törődve csatlakoztak a folyóirathoz azok a tehetséges fiatalok, Móricz, Babits, Kosztolányi, Karinthy, Füst Milán, Tóth Árpád, akik később e hasábokon váltak a magyar irodalom meghatározó alkotóivá.
A folyóirat mindig mecénásokra szorult, támogató segítség nélkül létre se jöhetett volna. Meglepően alacsony, néha csak háromszáz, többnyire hat-nyolcszáz példányban jelent meg, a világháború alatt. A harmincas évek legelején lépte át csupán a bűvös, kétezres határt. Szellemi kisugárzása azonban annál jelentősebb volt.
1929-ben, Osvát Ernő öngyilkossága után, a szerkesztést Móricz Zsigmond és Babits Mihály, 1933-tól pedig Babits előbb Gellért Oszkárral, majd egyedül vitte tovább.
A Nyugat 33 év után, 1941 augusztusában Babits Mihály halálával szűnt meg. A nevére szóló lapengedély megújításához a hatóságok nem járultak hozzá. Azonban Illyés Gyula vezetésével azonos formában, csak épp Magyar Csillag néven 1944-ig mégis tovább élt a Nyugat.

galéria