Ez lesz a legfontosabb menet. Mert most nem csak védünk, hanem már építünk. Egy újabb négyéves korszakot építünk fel, a hozzá vezető utat s a hitet, hogy sokan vagyunk és elegen, hogy Magyarország soha többé nem téved vissza, a posztkommunizmus mocsarába.
A 2010-es láthatatlan, kétharmados forradalom megváltoztatta Magyarországot. Az emberek megváltoztak. Bátrak, nyíltak és állhatatosak lettek. Egy megalázott, megfélemlített, a puha diktatúra vírusával megfertőzött, majd a posztkommunista korrupcióval beszennyezett generáció egyik napról a másikra, 2010 tavaszán megtisztult, fölemelte a fejét, s hála az egyre erősebb belső és külső támadásoknak, mindezt láthatóvá tette az első és az azt követő Békemeneteken.
Mert amint Nietzsche mondta, ami nem pusztít el, az megerősít. Így lettünk Európa legerősebb és legegészségesebb nemzete. Ezt az erőt kell felmutatnunk szombaton, elsősorban önmagunknak, mert nagyon új még ez az érzés; még mindig nehéz elhinni, hogy a 2010-es megváltás révén erősebbek, jobbak és szebbek lettünk. Ezért fel kell mutatnunk mindazoknak, akik bizonytalanok, akik még ma sem mernek hinni, hogy Magyarország valóban emelkedik.
Üzennünk kell a kétkedőknek és a kishitűeknek, akik saját zsebük tartalmán mérik a világot: ha van benne sok pénz, akkor jó a világ, ha nincs elég, akkor rosszul mennek a dolgok – függetlenül attól, hogy ők mit tettek érte, és önmagukért.
Üzennünk kell ezzel a meneteléssel a bennünket gyűlölőknek is, akik az út két oldaláról szórják ránk az átkokat. Az egyik oldalról azt kiabálják, hogy kirekesztőek vagyunk, fasiszták és diktátorok kiszolgálói, a másik oldalról meg azt, hogy gyávák, tehetetlenek és megalkuvók. Mindenkinek üzennünk kell, mégpedig azt az üzenetet, amit 2002 óta hirdetünk, s ami mélyen a lelkünkbe ivódott, hogy továbbra is rendületlenül hiszünk a szeretet és összefogás erejében.
Most el kell jönnie mindenkinek, mert ez zarándokút lesz Magyarországért és minden magyarért. Erőt kell gyűjtenünk az utolsó hétre, hogy fölforrósítsa lelkünket az összetartozás élménye, amit majd ki-ki elvisz magával haza, szűkebb pátriájába.
Gyertek, magyarok, gyertek az ország legnagyobb és legszebb békemenetére! Hozzatok zászlókat magatokkal, hozzátok el településetek tábláját, vegyétek fel az ünneplő ruhátokat és gyertek! A megszépült Kossuth téren és az Alkotmány utcában találkozunk, s onnan megyünk a Hősök terére, meghallgatni Orbán Viktor miniszterelnököt mert jelkép erejű üzenete van ennek is: a Kossuth tér az elmúlt négy év diadalát jelképezi, a Hősök tere pedig a visszanyert magyar méltóság színhelye, melyet a magasban a szó szoros értelmében megkoronáz Gábriel arkangyal, a magyarok védőszentje. Mi már tudjuk, hogy mit nyertünk, és tudjuk, hogy mit és miképpen akarunk folytatni; logikus és szükségszerű, hogy a menet a miniszterelnök programadó beszédével nyerje el beteljesülését.
Ne féljetek a provokátoroktól, mert százezreket nem lehet provokálni. Ha egy szerencsétlen őrült az út széléről bekiabál ormótlan dolgokat, ne sokat törődjetek vele, hanem arra gondoljatok, hogy amint a hatalmas Duna sem törődik a partjáról kavicsot hajigálókkal, ezt a hatalmas emberfolyamot sem lehet megállítani.
Derűsek legyetek és magabiztosak a szombati meneten, mert ötször bizonyítottátok be eddig, hogy a magyarság legjava vagytok, s nincs más dolgotok, mint ezt hatodszorra is bebizonyítani.
Bencsik András
Megjelent a Demokrata 2014/13. számában, március 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése