Torz értékrendű médiahatások !
Kedves Olvasóink!
Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!
Ma ,a szakmához szólok!
Nagyon nehéz olvasni azokat az írásokat, amelyek mindig az egymás elleni harcról, örökösen a cigányokról ,a politikusok egymást mocskolásáról szólnak.
Kit érdekel?
Pozíciókon osztozkodnak, ahelyett, hogy a pártok mindegyike megtalálná a maga külön feladatát, mint egy munkaközösségben.
Az újságírás, belátható időn beleül is a valódi értékek világába tartozott.Történelmi szolgálat a legnehezebb körülmények között.
Abban az időben is voltak, akik próbálták megőrizni a leírt és kimondott szavak méltóságát.
Nem napi politikai érdekek harsogása,hanem elmélyülés,a kisebb nagyobb közösségek, olykor a nemzet érdekeinek érvényesüléséért való protestálás.
Személyes kiállás, személyes vélemény.De nem mindegy, hogy milyen színvonalú.
A személyes vélemény a legjobbak esetében sem téveszthető össze a magánvéleménnyel. Magánvéleménye mindenkinek van és lehet.Úgyszólván mindenről.Felelősség nélkül.
A publicista véleményét többek között az különbözteti meg mások avatatlan véleményétől,hogy akár tudományos értelemben is vállalható ami benne van, s a vélemény megfogalmazója átérzi annak súlyát, hogy a nyilvánosság előtt megnyilatkozhatott.
Az újságírást vissza kell emelni az értelmiségi hivatások közé!Nem lehet tovább tűrni,hogy némelyek a múlt züllöttségének fedezékében-kereskedelmi szokásokra hivatkozhassanak a mai silányság magyarázata képpen.
Az újságírás, ha nem is művészet,mindenképpen a nemzeti gondolkodás része.
Ha nem így van, ha az újságírók döntő többsége nincs tudatában annak,hogy tudásban, erkölcsben hol van a mérték, akkor csak hitványság van és szolgalelkűség.
Kivész a szolgálat szelleme és a történelmi igény.
Mi is a tartalom?Ugyanaz, mint más pályán:az erkölcsből és műveltségből összeadódó emberi minőség, a szakmai tudás, a világgal való azonosulás képessége.No, meg a szeretet, amellyel éppúgy meg lehet közelíteni emberi sorsokat, mint társadalmi eseményeket.A társadalomnak a nemzetről komolyan gondolkodó része, magyarságában érezheti meggyalázva magát a torz értékrendű médiahatások által.
Mivel a publicisztikák többsége a politikával összefüggő kérdéseket taglal, az irányzatosság érzékenyen érintheti a másképpen gondolkodókat.Így, tehát az irányzék sohasem lehet erősebb az arányérzéknél, az igazság és a valóság logikájánál.
A publicisztika a magyarság öntudatának megteremtésében és megtartásában ,nem pedig annak sárbatiprásában kell, hogy szerepet játsszon.
2009. szeptember 12 Szabó Piroska
Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!
Ma ,a szakmához szólok!
Nagyon nehéz olvasni azokat az írásokat, amelyek mindig az egymás elleni harcról, örökösen a cigányokról ,a politikusok egymást mocskolásáról szólnak.
Kit érdekel?
Pozíciókon osztozkodnak, ahelyett, hogy a pártok mindegyike megtalálná a maga külön feladatát, mint egy munkaközösségben.
Az újságírás, belátható időn beleül is a valódi értékek világába tartozott.Történelmi szolgálat a legnehezebb körülmények között.
Abban az időben is voltak, akik próbálták megőrizni a leírt és kimondott szavak méltóságát.
Nem napi politikai érdekek harsogása,hanem elmélyülés,a kisebb nagyobb közösségek, olykor a nemzet érdekeinek érvényesüléséért való protestálás.
Személyes kiállás, személyes vélemény.De nem mindegy, hogy milyen színvonalú.
A személyes vélemény a legjobbak esetében sem téveszthető össze a magánvéleménnyel. Magánvéleménye mindenkinek van és lehet.Úgyszólván mindenről.Felelősség nélkül.
A publicista véleményét többek között az különbözteti meg mások avatatlan véleményétől,hogy akár tudományos értelemben is vállalható ami benne van, s a vélemény megfogalmazója átérzi annak súlyát, hogy a nyilvánosság előtt megnyilatkozhatott.
Az újságírást vissza kell emelni az értelmiségi hivatások közé!Nem lehet tovább tűrni,hogy némelyek a múlt züllöttségének fedezékében-kereskedelmi szokásokra hivatkozhassanak a mai silányság magyarázata képpen.
Az újságírás, ha nem is művészet,mindenképpen a nemzeti gondolkodás része.
Ha nem így van, ha az újságírók döntő többsége nincs tudatában annak,hogy tudásban, erkölcsben hol van a mérték, akkor csak hitványság van és szolgalelkűség.
Kivész a szolgálat szelleme és a történelmi igény.
Mi is a tartalom?Ugyanaz, mint más pályán:az erkölcsből és műveltségből összeadódó emberi minőség, a szakmai tudás, a világgal való azonosulás képessége.No, meg a szeretet, amellyel éppúgy meg lehet közelíteni emberi sorsokat, mint társadalmi eseményeket.A társadalomnak a nemzetről komolyan gondolkodó része, magyarságában érezheti meggyalázva magát a torz értékrendű médiahatások által.
Mivel a publicisztikák többsége a politikával összefüggő kérdéseket taglal, az irányzatosság érzékenyen érintheti a másképpen gondolkodókat.Így, tehát az irányzék sohasem lehet erősebb az arányérzéknél, az igazság és a valóság logikájánál.
A publicisztika a magyarság öntudatának megteremtésében és megtartásában ,nem pedig annak sárbatiprásában kell, hogy szerepet játsszon.
2009. szeptember 12 Szabó Piroska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése