Kedves olvasóim!
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket!
2009-et írunk s a politikai szempontok vélelmezhetően nem korlátozhatják a gondolatok közlésének szabadságát.
E szabadság érdekében azonban mindent el kell mondanunk, tévedésinket, igazságainkat egyaránt, különben nem tehetünk szert arra az erkölcsi tisztaságra, amellyel megakadályozhatjuk, hogy ne rángathassanak vissza bennünket a múltba. Az ösvényt, még nem taposták ki, ám ha a tisztesség és tartás nyújtotta útravalót magunkkal visszük, könnyebben választhatjuk el a hamis alternatívát az igaztól.
Az élet figyelmeztet: az ember, a gondolkodó és a politikus az igazság megfogalmazásában és annak megalkuvás nélküli továbbadásában láthatja meg az egyetlen lehetséges irányt.
A napi politika párt kalmáraitól jelentékeny távolság kell, hogy elválasszon minket. Minél jobban belenézünk a bajok mélységébe, annál magasabb célokat tűzünk ki a rokkant nemzet elé?
Itt van , kezünk alatt egy kicsiny, megtiport, elcsüggedt ország. Jelentékeny megszégyenültségben, hogy az elmúlt századokban magához olyannyira méltatlannak mutatkozott.
Ettől a megfáradt, erejében hitetlen nemzettől azt várjuk, hogy megküzdjön a korral?
A feltápászkodás közben nyomban azt is elvárjuk, hogy példát mutasson a világnak, s egy új társadalmi értékelési rendszer műhelye legyen egy olyan demokráciában, ahol még nincsenek gyakorlott demokraták?! Nem teszünk e példátlan irrealizmusról tanúságot ezzel a várakozással?
/ Megjelent:
2009. július 26. Világlap Online/
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket!
2009-et írunk s a politikai szempontok vélelmezhetően nem korlátozhatják a gondolatok közlésének szabadságát.
E szabadság érdekében azonban mindent el kell mondanunk, tévedésinket, igazságainkat egyaránt, különben nem tehetünk szert arra az erkölcsi tisztaságra, amellyel megakadályozhatjuk, hogy ne rángathassanak vissza bennünket a múltba. Az ösvényt, még nem taposták ki, ám ha a tisztesség és tartás nyújtotta útravalót magunkkal visszük, könnyebben választhatjuk el a hamis alternatívát az igaztól.
Az élet figyelmeztet: az ember, a gondolkodó és a politikus az igazság megfogalmazásában és annak megalkuvás nélküli továbbadásában láthatja meg az egyetlen lehetséges irányt.
A napi politika párt kalmáraitól jelentékeny távolság kell, hogy elválasszon minket. Minél jobban belenézünk a bajok mélységébe, annál magasabb célokat tűzünk ki a rokkant nemzet elé?
Itt van , kezünk alatt egy kicsiny, megtiport, elcsüggedt ország. Jelentékeny megszégyenültségben, hogy az elmúlt századokban magához olyannyira méltatlannak mutatkozott.
Ettől a megfáradt, erejében hitetlen nemzettől azt várjuk, hogy megküzdjön a korral?
A feltápászkodás közben nyomban azt is elvárjuk, hogy példát mutasson a világnak, s egy új társadalmi értékelési rendszer műhelye legyen egy olyan demokráciában, ahol még nincsenek gyakorlott demokraták?! Nem teszünk e példátlan irrealizmusról tanúságot ezzel a várakozással?
/ Megjelent:
2009. július 26. Világlap Online/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése