Kedves Olvasóim!
Régebben lejegyzett írásaimat helyezem el elsőként a lapon, majd később frissitek, hogy aktualitásában, történetiségében is áttekinthető legyen.
Ma, nem a múltakon rágódó, hanem a múltakból tanulságot merítő férfi elszántságra van szükség!
A magyar demokrácia súlyos gyermekbetegségben szenved. A kórkép- reménytelenség! Az az erő tud hatalomra jutni, amely a reménytelenséget még jobban fokozni tudja, mert a reményvesztett embereken lehet csak uralkodni. Jövőnk, legfőbb feladata, hogy megépítsük újra a magyar öntudatot, melyet idegen célú, idegen érdekű, de hevesen magyar zsebű prófétáink bitangul széttapostak. Ez az öntudat az első feltétele annak, hogy kibirkózzuk magunkat a mai szomorú tengésből és saját sorsunk független uraként önálló, szabad fejlődésben vegyünk részt közös jövőnk megteremtésében. Ha történelmileg nézzük, észre kell vennünk, hogy a magyar társadalomfejlődés elmaradt a nyugat európai társadalomfejlődéstől -a XVI. század óta.
Ebben a helyzetben, áldemokráciához szokott polgárokkal a törvényes jogok biztosítása nem elég. Egy olyan társadalomban, amely korábbi korlátokhoz szokott, szükség van egyfajta lelki felszabadulásra is. enélkül, ez a társadalom nem tud élni a demokrácia lehetőségével, melyben az embereket tapasztalat tanítja meg arra, hogy a köz ügye az ő ügyük is.
A kormányzottak passzív alázatához szokott, következésképp egy diktatúra igájába is könnyen befogható nép tapasztalja meg a maga erejét, válogassa meg a hatalmasokat-mert csak ezúton tanulhatja meg:demokratának lenni annyit tesz:nem félni! Ez azonban nagyon nehéz egy olyan országban, ahol a nyugat európai értelemben vett polgárság mindig gyenge volt ;és egy olyan történeti pillanatban,amikor a polgárság demokratikus eszmeköre ott is gyengülőben van, ahol valaha virágjában volt. A polgári demokratikus fejlődés Magyarországon még nem befejezett,mert a kommunista rendszer számos intézménye jelen van, ugyanakkor az átalakulás majdani kiteljesedése nem oldja meg a jelen ellentmondásait.
A mai helyzetben kell egy olyan erő, amely maradéktalanul azt a társadalmi, gazdasági ,kulturális,politikai programot képviseli, melyre a magyarságnak, hogy erőre kapjon és egészségesen életben maradjon, -szüksége lenne. A jobb oldalt, alapvető érdekek rokonítják,:ezt tényként elfogadhatjuk,de hiányzik a kohéziós erő. A baloldalt érdek ellentétek osztják meg:sem szociális gyökérzetét,érdekviszonyait, sem világnézetét,szellemi irányultságát tekintve nem egységes képlet.
A magyar uralkodó osztályok legjobbjai tudták csak a történelem kivételes pillanataiban rendi, vagy osztályérdekeiket alárendelni a nemzet érdekeinek.
/Ez a cikkem, 2008.január 3-án megjelent a Magyar Hírlap rövid életű Somogy Megyei napilapjában, a Somogyország oldalain./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése