Orbánnál a játszma vége lett a játszma elejeAz elmúlt hetekben felfokozott várakozással tekintett a publikum a nagy médiahajcihővel beharangozott, Előttem az élet című Ajar-színmű bemutatója elé; a jegyek pillanatok alatt elfogytak, de mivel az érdeklődésre való tekintettel az előadást – amúgy példátlan módon – élőben is közvetítette valamennyi, a produkció sikerében érdekelt média, az egy ütemre lélegző és szívdobbanó nemzet valamennyi polgára részese lehetett az élménynek.Láng Zsuzsa| Népszabadság| 2011. február 15. |22 komment |
Hogy klasszikust idézzünk, „a légyfingot is meg lehetett hallani” a tökéletes akusztikájú környezetben, amikor a fellebbenő függöny elénk tárt képében, az első felvonásban – ugyan kereken egy héttel ezelőtt, de a történelmi lépték valóban megengedhet magának némi nagyvonalúságot – Ajar helyett Beckett Godot-ra várva című drámájával szembesült a nagyérdemű. A nézők nyűgösebbje persze feszengett egy kissé, kérdezte is suttogva szomszédjától, ugyan miként került a csizma az asztalra, de szerencsére a jól nevelt színházfan rögtön le is pisszegte az okvetetlenkedőket: francba a részletekkel, csak a minőség számít, és ilyenkor, tudjuk, tompul a kritikai él. |
"Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük s a partot keressük, abban a hitben, hogy van part s a csillagok vezetnek". /Németh László/
2011. március 7., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése